Hanglemezbarát felkérésére összedobom az éves turkáló toplistámat – az egyszerűbb szerkeszthetőség és továbboszthatóság kedvéért először ide. 10 helyett 53 kiadvány lesz megemlítve benne (az év minden hetére egy, plusz egy bónuszként), de legalább igyekszem 10 részre bontani, időrendben haladva:
1.
Az év első komolyabb börzéje emlékeim szerint a Muzikumban volt. Jenőfi Gyurival rendszeresen szoktam jókat cserélni, elsőre pl. az a lemez ugrik be tőle, amelyen Quincy Jones Henry Mancini számait játssza óriászenekarával. (Meg egy későbbi, Pecsás börzéről Charles Earland egy koncertlemeze.)
2.
A tél elején újból kimentem 3-4 napot dolgozni Berlinbe. Ezúttal megelégeltem azt, hogy hétvégére sosem tudtam maradni, ezért péntektől fizettem még két éjjelt a szállásomon és maradtam vasárnap délutánig – és milyen jól tettem!
Egyrészt pl. végre elértem a zárása előtt azt a Wowsville Records-ot, ami egyike az irodától és ilyen-olyan alkalmi szállásaimtól legtávolabb levő lemezboltoknak, majd az ottani kocsmán átsétálva (úgy lehet a helyet megközelíteni :) ) kitúrtam egyrészt a Menahan Street Band első nagylemezét, másrészt egy szuper háromlemezes, Blue Note-os válogatást (Carnival).
Másrészt sikerült elpasszolnom az általam kivitt lemezeket az Oye Records üzletében, ahol az életmentő zsetonon kívül (ami többek között még az étkezésemet is fedezte, mert addigra teljesen legatyásodtam a lemeztúrásoknak köszönhetően) jobbnál jobb lemezeket is kaptam. A legerősebb tétel köztük a Vampisoul triplalemezes kolumbiai válogatása volt. A lemezek tokjain a jobbnál jobb borítók mellett még egy kisregény is szerepel a kolumbiai szcénáról. A számomra két legérdekesebb szösszenetet – és azt, hogy Fruko “Tesói” mit jelentenek – a fb-ra is bepötyögtem róla.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban végre tudtam jókat bolházni is! Szombaton, a Strasse des 17. Juni-s bolhapiacon pl. egy leharcolt Gábor Szabó Femme Fatale sokadpéldányért és kb. 3-4 euróért cserében beszereztem az Irakere nagybetűs válogatáslemezét, A második részt. Vasárnap meg – amikor már rendesen kellett melegítenem a kezemet a lehűlő Mauerpark elképesztően sok árusának millió ládájában túrva – amolyan slusszpoénként behúztam egy világverő kétlemezes Beastie Boys válogatást (akiktől amúgy egy későbbi berlini etapban a Paul’s Boutique egy leharcolt, de hallgatható és szintén gatefold kiszerelésű példányát is sikerült behúzni kb. 3 euróért).
3.
Ezután egy nem túl nagy eresztésű Pecsa-börze jöhetett, ahol azért sikerült többek között Astrud Gilberto dizsis albumát és egy szép Cadet-es lemezt is kitúrnom, utóbbit Phil Upchurchtől.
4.
Egy igen erős blokk következik, miután április 6-tól újból kitámadtam melózni Berlinbe és ezúttal négyszer két hétre, szóval az átlagosnál sokkal több időm volt a lemeztúrásra mind a napi irodázások után, mind minden második hétvégén.
A Placebo legjobb lemezének újrakiadását pl. úgy hoztam el, hogy az lehetett minden idők legrövidebb idejéig polcon kintlevő korongja. Konkrétan amikor besétáltam a Franz & Joseph boltba a kint túrt, 1-3-5 eurós lemezek kötegével a hónom alatt, akkor megláttam, hogy épp kirak abból egy fóliázott példányt az eladó, mire mondtam is neki, hogy tovább már ne rakja, hanem számolja azt is a pakkom mellé – amióta meghallottam Amir & Kon egy mixtape-jében a Humpty Dumptyt azóta fentem rá a fogamat.
Aztán jött még pl. a Mr. Dead and Mrs. Free-ből a Soul Jazz kétlemezes library válogatása, a HHV.de üzletéből Az ördög jobb és balkeze OST újrakiadása, a Recordstore Berlinből egy kéteurós Ray Charles Singers lemez, az Oldschoolból meg Grant Green talán legjobb lemeze, a Green is Beautiful.
Innen-onnan összebolháztam és -boltoztam a Girls from Bahia egy lemezét, Donald Byrd Up-ját, a Wake Up Everybody eredetijét, Szabó Gábortól a Mizrab és Macho albumokat (tőle később a budapesti koncertfelvételt is behúztam itthon a Moiras fő boltjából, az utolsóelőtti példányt amúgy pont egy árleszállítás után elhozva), Milton Nascimento-tól meg egy albumot és egy válogatáslemezt. Ja és hogy német túrások is legyenek pl. Manfred Krug első és második lemezét is, utóbbin pl. ezzel a kiváló darabbal.
Még a 8 hetem legelső napján kitúrtam 5 euróért egy ritkának, de számomra annyira nem jónak tűnő török válogatáslemezt, ami ráadásul annál gyengébb állapotú volt, mint amit szeretek játszani és hallgatni. Nagy dilemmázás után azt végül eladtam kb. 52 eurórért a discogs-on keresztül, és a nyereségből és egy szakadt borítójú és karcos LGT-lemezért beszereztem három világverő török album újranyomását. Az Edip Akbayram és Erkin Koray albumok is nagyon erősek, de a legjobb közöttük Ersen első nagylemeze (rajta sok korábbi kislemezes megjelenéssel), amely korongnak minden bizonnyal az év 5 legjobb túrása között is ott a helye a blokk elején említett Placebo-albummal együtt.
5.
Itthon is boltozgattam néha, pl. Laci bácsinál (akit a legkönnyebben tudok elérni meló után) és egyéb helyeken a discogs-os eladásaim nyereségéből bővítettem néhány koronggal a Freddie Hubbard kollekciómat is.
6.
Egy újabb komoly versenyző a szegedi lemezbörze második állomása-eseménye, ahová – az elsővel ellentétben – szerencsére már sikerült eljutnom. Az alaphangot megadta az, hogy felkaptam ingyen az orosz Allegro Jazz Band talán legismerhetettebb lemezét (akiktől később amúgy a szfinxest is behúztam Berlinben), illetve nem drágán kitúrtam még olyan kelet-európai cuccokat is, mint pl. a litván Perpetuum Mobile-s vagy a cseh SHQ-tól egy olyan album, ami még nem volt meg (Motus). A kubai vételeim erősségét jelzi, hogy a Grupo Monumental első és második lemeze nem fért fel a minidobogó első helyére, mert az a Los Van Van első lemezéé lett. Még nagyon sok mindent túrtam ott, de mondjuk már csak a kétlemezes, Impulse-os Milt Jakcson válogatást említeném meg (leginkább amúgy a Memphis Jackson album darabjai miatt, szóval azt a lemezt egyszer még be kellene szereznem külön).
7.
És persze a kiváló MÜSZI-börzéket se felejtsük! Pl. 450 Ft-ért a Cosmix Vortex c. Weldon Irvine album első nyomása elég kellemes meglepetés volt, a Big Band Katowice albumát – amire régóta fentem a fogamat – meg köszöntem Von Yodinak. Jobb későn mint soha beszereztem a 180-as csoport mindhárom nagylemezét is – az első kettőt ott, a harmadikat meg a PC-bontóból.
8.
A netes túrásokra sokat nem akarok áldozni, mert egyrészt nem az igazi, másrészt itthon (a vaterán) túl nagyokat nem is vadítottam vele. Azért a vaterán egy észt ambient album és az Ismeretlen madárzene behúzásának örülök, a – Hanglemezbaráttal közösen elkövetett -, csúnya “orosz” discogs pakkból meg részemről a moldáv Orizont lemezét emelném ki, mert ATOM.
9.
Ősszel becsúszott még két újabb berlini hét. Nem túl meglepő módon akkor is széttúrtam magamat, de most csak kevés dolgot neveznék abból az etapból. Sylvia Verthammar érdekes lemezének azért nagyon megörültem, ahogy annak a kiadványnak is, amelyen Airto – eddig számomra hiányzó – első és második albuma teljes egészében megtalálható. Azt már a kimenetelem előtt is tudtam, hogy Arthur Verocai lemezének újrakiadását és a duplalemezes Vashti Bunyan kiadványt be fogom szerezni a HHV.de üzletéből. (Utóbbi énekesnőtől amúgy meg még a tavalyi év végén megvettem a discogs-on, de ugyanabból a boltból:) ezt a gyöngyszemet, ami januárban érkezett meg.) Az említett üzletből pedig még bekerült a lemeztáskám atombiztos darabjaként egy háromlemezes Fela Kuti Best of válogatás is, amelyen a számlista azt hiszem magáért beszél.
10.
Az év végén is voltak még bohóckodások, pl. a MÜSZI decemberi börzéjén – amellett, hogy elpaszoltam nem sok lemezemet és CD-met 30+ ezer forintért – behúztam a Niagara lemezének egyetlen újrakiadásából is egy példányt, aranyvasárnap, a Média Pont üzletéből meg egy olyan santoor-os és tablás koncertfelvételt, amelyen az egyik rága 3 oldal hosszúságú.
Szóval ez az év is jó mulatság, férfi munka volt, remélem még sok ilyen, szintén tartalmas év áll előttem! :)