15:08:08
01-17 Children Of Tane (New Zealand Birds Of The Forest) – narrated by Robert Taylor and with songs composed & performed by Sydney Melbourne (with Kuini Te Wano*) 38:01
01 Introduction 3:52
Thunderstorm & Tui
Morning Chorus (recorded York Bay)
Song: Kopere (Rainbow)*
02 Kokako (Blue Wattled Crow) 2:53
Kokako (recorded Lake Rotoehu)
Song: Kokako (Bluw Wattled Crow)
03 Tieke (Saddleback) 1:05
Tieke (recorded Mt. Bruce)
04 Kakapo 1:28
Kakapo (recorded Milford Sound & Tutuko Valley)
05 Kea 3:24
Song: Waiata Ki Te Ra (Song to the Sun)
Kea (recorded Nelson Lakes)
06 Pipiwharauroa (Shining Cuckoo) 3:09
Song: Nga Pipi O Te Pipiwharaura (Chicks of the Shining Cuckoo)*
Pipiwharauroa (recorded York Bay)
Song: Pipiwharauroa (Shining Cuckoo)
07 Korimako (Bellbird) 1:45
Korimako (recorded Little Barrier Island)
Song: Korimako (Bellbird)
08 Tui 1:44
Tui (recorded Silverstream & Western Lake)
Song: Tui
09 (B1) Piwakawaka (Or Tirairaka) (Fantail) 2:06
Song: Piwakawaka (Fantail)
Piwakawaka (recorded Kaikoura)
10 Pipipi (Brown Creeper) 1:00
Pipipi (recorded Lake Rotorua, Marlborough)
11 Riroriro (Grey Warbler) 1:51
Riroriro (recorded Lake Ferry)
Song: Riroriro (Grew Warbler)
12 Takahe (Notornis) 1:37
Takahe (recorded Fiordland)
13 Mohua (Yellowhead) 1:29
Song: Mohua (Yellowhead)
Mohua (recorded Eglington Valley)
14 Toutouwai (Robin) 2:59
Toutouwai (recorded Little Barrier Island)
Song: Punga Weriweri (The Spider)
15 Hihi (Stitchbird) 1:30
Hihi (recorded Little Barrier Island)
16 Ruru (Morepork) 3:12
Song: Putorino (The Bag Moth)
Ruru (recorded York Bay)
Song: Ruru (Morepork)
17 Kiwi 2:57
Little Spotted Kiwi (recorded Kapiti Island)
North Island Kiwi (recorded Mt. Bruce)
Great Spotted Kiwi (recorded Franz Joseph)
Song: The Kiwi
15:47:10
—
01 Lyle Mays – Highland Aire
02 Dave Valentin – Sambiando
03 Airto Moreira and Flora Purim – Berimbau Do Sol
04 Dave Valentin – Love Light in Flight
05 Airto Moreira and Flora Purim – Partido Alto
…
16:19:13
In memoriam Ivan Conti, part two:
01 Azymuth – Through The Window (Entrando pela Janela) (1982)
02 Azymuth – I’m Just Looking Around (1983)
03 Azymuth – Right On (1984)
04 Azymuth – Turma do Samba (1985)
05 Azymuth – Tightrope Walker (1986)
06 Azymuth – Tropical Horizon (1988)
07 Azymuth – Moreninha (Little Brunette) (1989)
08 Azymuth – Festa Nativa (1982)
09 Azymuth – Make Mine Guaraná (Só Bebo Guaraná, Mas) (1983)
10 Azymuth – The Prisoner (1984)
11 Azymuth – Candomblé (1985)
12 Azymuth – Samba da Barra (1986)
13 Azymuth – O Pescador (1988)
16:58:31
—
36 Airto Moreira and Flora Purim – Anatelio
[Earlier, in April of 2023: In memoriam Ivan Conti, part one:
01 Azymuth – Manhã (1975)
02 Azymuth – Tamborin, Cuica, Ganzá, Berimbau (1977)
03 Azymuth – Partido Alto (1979)
04 Azymuth – Dear Limmertz (1980)
05 Azymuth – A Casa Em Que Vivi (The House I Lived In) (1981)
06 Azymuth – Carnival (1979)
07 Azymuth – Tudo Que Voce Podia Ser (1996)
08 Azymuth – Chão de Terra (Country Road) (1981)
09 Azymuth – Tightrope Walker (1986)
10 Azymuth – Vôo Sobre o Horizonte (Fly Over The Horizon) (excerpt, first part) (1977)
11 Azymuth – Vôo Sobre o Horizonte (Fly Over The Horizon) (1979)
12 Azymuth – Last Summer In Rio (1981)]
Az idézetek Douglas Adams és Mark Carwardine Utoljára látható (Last Chance to See) c. könyvéből vannak (fordította: Gedeon Béla)
“1987-ig Fiordland volt az otthona az egyik legfurcsább, legkevésbé földi hangnak. Sok ezer évig a megfelelő évszakban hallani lehetett a hangot az éjszaka beállta után e vad csúcsok és völgyek között.
Olyan volt, mint egy szívdobbanás: mély, erőteljes lüktetés, amelyet visszavertek a sötét szakadékok. Olyan mély volt, hogy néhányan azt szokták mondani, előbb érezték a gyomrukban, minthogy meg tudták volna különbözetni magát a hangot – egy bummszerű hang volt, a levegő nehézkes ingadozása. A legtöbb ember még sosem hallott ilyet, és nem is fog. A kakapo vagy bagolypapagáj hangja volt, Új-Zéland ősi éjszakai papagájáé, amint egy szikás hegyfokon üldögél magasan, és a párját hívogatja.”
“Hallottam egy kazettát, amelyre kakapo keltette zajok rögzültek, és szinte lehetetlen volt elhinni, hogy mindezt egyetlen madár hallatta, vagy hogy egyáltalán állat. Inkább Pink Floyd stúdiófelvételeknek tűntek.”
“Ismered a kakapót?
— A mit?
— A kakapót. Ez a világ legnagyobb, legkövérebb és legkevésbé repülőképes papagája. Új-Zélandon őshonos. A legkülönösebb madár, amit ismerek, és talán olyan híres lesz majd egyszer, ha kihal, mint a dodó.”
“…[a repülni képtelen új-zélandi madarak közül] a kakapo a legfurcsább. Jó, felteszem, a pingvin is elég különös teremtmény, ha végiggoldolja az ember, de elég robosztus is, és az a madár tökéletesen alkalmazkodott ahhoz a világhoz, amelyikben találta magát, olyan értelemben, ahogy a kakapo nem. A kakapo más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen, ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg nem lesz.
Rendkívül kövér madár. Egy jól megtermett felnőtt három-három és fél kilogrammot nyom, a szárnyai pedig csak arra jók, hogy csapkodjon velük egy kicsit, ha éppen arra készül, hogy felbukjon valamiben – de a repülés szóba sem jöhet. Szomorú módon azonban úgy tűnik, hogy a kakapo nemcsak repülni felejtett el, hanem azt is elfelejtette, hogy elfelejtett repülni. A nagyon megijedt kakapo néha látványosan felrohan egy fára, és leugrik róla, ennek következtében úgy repül, mint egy tégla, és kevésbé elegáns halomként érkezik le a földre.”
“Ha valaki fogná Norvégiát, kicsit megropogtatná, kirázná belőle az összes jávorszarvast és rénszarvast, áthajítaná tízezer mérfölddel a Föld túloldalára és megtöltené madarakkal, akkor csak az idejét vesztegetné, mert nagyon úgy néz ki, hogy valaki ezt már megtette.
Fiordland, ez a hatalmas hegyvidéki földterület, amely Új-Zéland Déli-szigetének délnyugati sarkát foglalja el, az egyik leginkább bámulatba ejtő földdarab isten földjén, és az ember első reakciója, amint egy sziklacsúcson állva az egészet szemrevételezi az, hogy egyszerűen spontán tapsviharban tör ki.”
“A hónapokon át tartó ásás, dürgés, gyaloglás, krárkogás és gyümölccsel való faksznizás végső eredménye az, hogy a nőstény kakapo minden harmadik vagy negyedik évben tojik egy egész tojást, amelyet azonnal felfal egy hermelin.
A nagy kérdés tehát: hogy az ördögbe volt képes a kakapo ilyen sokáig fennmaradni?”
“– Keák – mondja Mark. – Nagyon intelligens madarak hosszú, görbe csőrrel. Le tudják tépni az ablaktörlőt a kocsikról, és ezt gyakran meg is teszik.”
“Az élet rendszere ezen a bolygón olyan káprázatosan összetett, hogy soká tartott, amíg az ember felismerte, hogy rendszerről van szó, és nem valamiről, ami csak úgy van.”
“Amikor a zoológusok és a botanikusok új területet fedeznek fel, és négykézláb próbálják rögzíteni egyes fajok puszta létezését, mielőtt kipusztulnak, olyan, mintha valaki egy lángoló könyvtárban próbálná lejegyzetelni néhány könyv címét, amelyet már sosem fognak elolvasni.”
“A szigeti ökológiák törékeny időkonzervek. Elképzelheted hát, mi történik, ha szárazföldi fajok kerülnek egy szigetre. Mintha Al Caponét, Dzsingisz kánt és Rupert Murdochot mutatnád be egy kisebb közösségben – azoknak semmi esélyük sem maradna” .
További idézetek a könyvből itt: https://moly.hu/konyvek/douglas-adams-mark-carwardine-utoljara-lathato/idezetek?utf8=%E2%9C%93&order=like, pl. ezek is:
“Tudtam, hogy a kínaiak hagyományosan úgy tartják a pingpongütőjüket, ahogyan mi a cigarettát. Amit nem tudtam, az az, hogy úgy tartják a cigarettát, ahogyan mi a pingpongütőt.”
“Bárki, aki azon tűnődött, hogy ki az, aki Richard Clayderman-lemezeket vesz, hát a kínaiak azok, és egymilliárdan vannak.”
“Jól megérdemelt hírnevem szerint egyfajta műszaki csodabogár vagyok, és ritkán vagyok boldogabb, mint amikor az egész napot számítógépem programozásával töltöm, hogy automatikusan hajtson végre egy feladatot, amit amúgy jó tíz másodpercbe kerülne kézzel megcsinálni.”
“Sose értettem azt a felhajtást, amit az emberek a hajnallal kapcsolatban csinálnak. Láttam már párat, és sosem olyan jók, mint a fényképek, amelyeknek megvan a a további előnye, hogy olyasmik, amelyeket az ember akkor is megnézhet, amikor már a megfelelő lelkiállapotba került, ami általában dél körül van.”
“Egyáltalán nem erre számítottam. 1985-ben valamilyen újságíró baleset folytán Madagaszkárra küldtek Mark Carwardine-nal, hogy a véznaujjú makit, vagy más néven áje-ájét, egy majdnem teljesen kihalt makit megkeressünk. Hármunk közül egyikünk sem találkozott korábban a másikkal. Én sosem találkoztam Markkal, Mark sosem találkozott velem, és nyilvánvalóan már évek óta senki sem látott egyetlen áje-ájét sem.
Az egész az Observer Colour Magazine ötlete volt, hogy bedobjanak minket a mély vízbe. Mark rendkívül tapasztalt és nagy tudású zoológus, aki akkoriban a Természetvédelmi Világalapnak (WWF) dolgozott, és az ő szerepe lényegében az volt, hogy hogy ő lesz az, aki tudja, hogy mit beszél. Az én dolgom az volt, és erre tökéletesen megfeleltem, hogy egy rendkívül közönyös nem zoológus legyek, aki számára minden teljesen meglepő. Az áje-ájének mindössze annyit kellett tennie, amit az áje-ájék az elmúlt évmilliókban csináltak – ülni egy fán és bujkálni.
Az áje-áje északi maki. Nagyon furcsa kinézetű teremtmény, úgy tűnik, mintha más állatok darabjaiból lett volna összerakva. Kicsit úgy néz ki, mint egy nagy macska denevérfüllel, hódfogakkal, nagy, struccszerű farokkal, olyan középső ujjal, mint egy hosszú elszáradt gally és két olyan szemmel, amely látszólag egész más világba néz, valahová az ember bal válla mögé.”
..plusz ami még említésre került a műsorban:
“If naturalists go to heaven (about which there is considerable ecclesiastical doubt) I hope that I will be furnished with a troop of kākāpō to amuse me instead of television.” (Gerald Durrell, 1989)”
Hallgasd meg itt / Listen here:
as a single .mp3
