Nálam valamiért megpusztult most a blogger, ezért ide pumpálom be, amit az előbb bepötyögtem. (Az Agora-n olvastam jobbnál jobb sci-fi -s tippeket, cserébe megosztok most az utóbbi napokban általam olvasott dolgokból valamennyit)
Philip K. Dick Valis című, az Agave kiadónál ötödikként megjelent könyvét is elolvastam szeptemberben. Az első (nagyobb és metafizikai eszmefuttatásokkal teletűzdelt) felét nehezen tudtam megemészteni, aztán amikor végül befejeztem, majdnem elolvastam újból. Végül azért nem tettem meg, mert közben a szakdolgozatom leadását egy zsák - még rám váró - könyv beszerzésével ünnepeltem meg. A Valis fordítója, Pék Zoltán utószavainak köszönhetően most már az is tudom, hogy K.= Kindred.
A beszerzett könyvek közt van egy (angolul 1986-ban, magyarul 1988-ban megjelent) Gyilkos idő c. könyv is (egy olyan trash fantasy -like borítóval, hogy első ránézésre majdnem átsiklottam felette), amely 17 1953-as, Isaac Asimov (IA) és Martin H. Greenberg (MHG) által válogatott sci-fi novellát tartalmaz.
A szelektorok előszavaiből idézek most néhány érdekesebb részt, kezdésnek Philip Kindred Dick-kel (azaz a lókedvelő dagadt rokonnal, hehe) kapcsolatban:
"... Dick 1953-ban még alig egy éve volt a pályán. Harmincéves munkássága óriási hatást gyakorolt a sci-fi műfajra. Ebbe a három évtizedbe Dick belegyömöszölt néhány feleséget, vagy ötven regényt, több mázsa kábítószert, szép nagy nyomort, és sok-sok szerelmet ..." (MHG)
"Sohasem találkoztam Philip Dickkel, de azt azért hallottam felőle, hogy "tudattágító" szerekkel kísérletezik. Emlékszem, ezt nagyon ízléstelennek találtam.
Azt is hallottam, hogy az efféle szerek serkentik az alkotófolyamatot. Miután magam ilyesmivel sohasem próbálkoztam, nincs személyes tapasztalatom a téren. De abban biztos vagyok (ösztön?, megérzés?), hogy a drogok nem segítenek az ihletnek. Azt sem hiszem, hogy egy szer "tudattágító" lehet. "Tudattorzító" annál inkább.
Az író legfontosabb munkaeszköze az agya, ez nyilvánvaló. Másodlagos munkaeszköze, mondjuk, az írógépe vagy a szinonimaszótár. Tudtommal még senki sem verte kalapáccsal az írógépét azon meggyőződésből, hogy így erősebbek lesznek a mondatai. akkor hát mi értelme vegyi kalapáccsal csépelni az agyat?" (IA)
Robert Sheckley-ről egy-egy szösszenet:
"... Robert Sheckley írásai 1952-től kezdve az ötvenes évek végéig mindenütt megjelentek; az író sorozatban ontotta ezeket a különleges történeteket. Úgy tűnt, mintha nagyon hasonlítanának egymáshoz, és írójukat egy ideig nem is értékelték kellőképpen. Mivel Sheckley témai között olyanokat találhatunk, mint az elidegenedés és a cinizmus, nehéz kategóriát találni számára. Egyszerűen mondjuk azt, hogy remek író, aki sok értékkel gazdagította a science fictiont, és művelőinek egy egész nemzedékére volt hatással." (MHG)
"... Egyébként Bob Sheckley volt az első író Bob Silverberggel együtt, aki éreztette velem, hogy régimódi vagyok. Körülbelül tizenöt évig ragaszkodtam ahhoz a magamról kialakított véleményemhez, miszerint okos, fiatal és új vagyok ezen a területen. Aztán jött a két Bob, és olyan tüneményesen robbantak be a szakmába, mint egy rakétatöltet, és oly nilvánvalóan fiatalabbak voltak, hogy én egy csapásra nyugállományba kerültem. Természetesen fontolgattam, hogyan öljem meg őket, de nem találtam jó megoldást." (IA)
Még egy-egy idézet a könyvből (Ward Moore-ral kapcsolatban):
"... Moore úgy érezte, hogy számára a science fiction műfaji gettó, amely nem engedi, hogy írásai az igazi közönséghez is eljuthassanak. ..."
"... Mellesleg, libabőrös leszek, ha azt hallom, hogy a science fiction - műfaji "gettó".
Hát először is. Mi, akik még John Campbell idejében kezdtük a pályát, sohasem tartottuk "gettónak" a műfajt. Éppen, hogy science fictiont akarunk írni meg olvasni. Másról sem álmodoztunk.
Másodszor. Bármelyik sci-fi szerző akármikor irányt változtathat, ha komolyan akarja. Elég Kurt Vonnegutra, John McDonaldra vagy John Jakesre gondolnunk.
És harmadjára. Eljött végre a nap, amikor a science fiction vadul virágzik. Minden egyéb műfaj: "gettó"." (IA)
Az utóbbi hónapban elolvastam Zsoldos Péter néhány írását (A feladat c. regénye nagyon tetszett), valamint vettem néhány - korai magyar sci-fi elbeszéléseket (t.k. pl Jókai Mór és Csáth Géza műveit) összegyűjtő - magyar sci-fi könyvet, de még nem tudtam nekik kezdeni, ahogy néhány Metagalaktika is hátra van még. Azért az utóbbi folyóirat (azaz folyóiratválogatás folyóirat, hehe) egyik részében nagy örömmel olvastam Kuczka Péter magyar sci-fi pápa egyik írásában, hogy az egyik legnagyobb kedvencem, a cseh Karel Capek használta először a robot kifejezést az egyik írásában (mármint nem a "valóságon túli világ" (Isaac Asimov), hanem a sci-fi értelemezése szerint (hehe)).
Szerencsém volt elolvasni Ilja Varsavszkij Molekuláris kávéház c. elbeszélésgyűjteményét is. A szerzőről így ír Kuczka Péter:
"... Ismertem a legendákat arról, hogy tengerészkapitány volt, és arról, hogyan kezdett írni.
Egyszer - ahogy Karig Sára emlékezett rá - szemére vetette kibernetikus-mérnök fiának, hogy sok időt pazarol a komolytalan sci-fi könyvekre.
- Csupa butaság az egész - jelentett ki mérgesen.
- Próbáld meg, tudsz-e ilyen butaságokat írni! - felelte a fia.
Varsavszkij elfogadta a kihívást. Odaült íróasztalához, és egy szuszra megírta A szem és a hang című fantasztikus elbeszélését, amely megnyerte a család tetszését.
Fia beismerte, hogy elveszítette a fogadást..."
Aztán tizenegy év alatt írt még hetven rövidebb-hosszabb zseniális novellát.
Mivel az egész novellás kötetet nem tudom beírni (hehe), ezért csak a rövidebb, három oldalas A bíró c. elbeszélés utolsó sorait pötyögöm be (vigyázat, szpojlerveszély!):
"Befejeztem a vallomást, és életemben először könnyek gördültek le az arcomon.
A gép hallgatott. Csak a műszertáblán pislogott időnként a lámpa, jelezve, hogy vallomásomat elemzi.
Úgy éreztem, hogy munkaüteme most más, mint a kihallgatás idején. A kis lámpák lelassult pislogásából valami részvétfélét véltem kiérezni.
"Hát lehetséges volna - töprengtem -, hogy egy automata, amelyet azok hoztak létre Törvényük védelmében, akik elcsúfították az életemet, meghatódik a vallomásomon?! Lehetséges volna, hogy egy elektronikus agy kitörjön a belétáplált program labirintusából, és nagy emberi igazságokat fogjon fel?"
Torkomban dobogó szívvel, némán vártam, hogy a gép döntsön sorsomról.
Órák teltek, és bírám még mindig gondolkozott.
Azután végre elhangzott az ítélet:
"Kivégezni, és halála után megkegyelmezni!""
(Ilja Varsavszkij: A bíró (Dalos György fordítása))
Kb 20 éve nem írok olvasónaplót, most korrigáltam valamit.
A Galaktika első 16 száma már fent van itt,
a többi is várható, köszönet megy érte a jómunkásembereknek.
Nem szeretem a nagy szavakat, de most megengedem magamnak:
Olvasni jó!