Hivatkozás

4. NO WAVE FESZTIVÁL – TILOS MARATON 2014  

no wave 2014-bl3

Június 8-án, immár negyedik alkalommal, lesz „no wave fesztivál”, a Tilos Maraton részeként. Az idei fesztivál sem tér el az eddigiektől, esetleg annyiban, hogy a fellépők nagy része eddig nem lépett fel a korábbi fesztiválokon, akik igen azok sem ilyen formációkban. Az idei fellépők a magyar zenei színtér jól ismert szereplői, esetleg nemzetközileg is ismert és jegyzett előadók, még ha többségük zenei pályájuk elején jár. A kísérletezés, az új zenei megoldások keresése továbbra is jellemzi a fesztivált. Idén az improvizáció van túlsúlyban, de az elektronika ennek szerves része. A mai improvizációs trendek sokkal inkább a létrehozott hangképre helyezik a hangsúlyt, mint a technikai bravúrra. A mai kísérleti zenéket már nem lehet, persze nem is kell kategorizálni. A fesztiválra ellátogató nézők, azok is akik nem szoktak ilyen rendezvényekre járni, arra számíthatnak, amiről a Tilos Rádió talán legrégebben folyamatosan működő adása is szól. Szakítani a zenei konvenciókkal, olyan hangon megszólalni, ami nem megszokott, médiákban nem hallható. A közönség számára is itt van a lehetőség, hogy kipróbálja magát. Annak aki képes arra, hogy az első furcsa, esetleg ijesztő, szokatlan hangok után is maradjon, olyan zenei élményben lehet része, amit eddig nem, vagy ritkán tapasztalt. Természetesen az improvizációban benne van a tévedés, az elrontott hang, fals megszólalás lehetősége, de ezen felül lehet emelkedni. A végső benyomás a lényeg. Megismerhetik, hogy a fellépő előadóknak mi a  zenéről alkotott pillanatnyi, vagy tartós elgondolásuk. A fellépők között van két állandó  illetve két erre az alkalomra összeállt formáció, így a közönség egyrészről összeszokott, kiforrott valamint teljesen új, egymással zeneileg először ismerkedő produkciókkal találkozhat.

nwf2
FONTOS!   22:00 órától a koncerteket a Tilos Rádió “No Wave” adásában is hallgathatja, aki nem tud a koncertre eljutni.

Kurátor: Tóth Pál, a Tilos Rádió “no wave” műsorának szerkesztője  

PROGRAM

monofo20:00 – monofog 
audiovizuális szabad improvizáció
David Sutherland – DIY hangszerek, tárgyak, kontakt mikrofonok, Field Recordings felvételek;
Ilauszky  Tamás – Casio hangbank, preparált basszusgitár, kontakt mikrofonok;
Hartyani Gábor – Cselló;
Dóra Attila – Alt szaxofon, basszusklarinét;
Buday Enikő – Performansz

Az együttest 2012-ben David Sutherland művész és Ilauszky Tamás szobrász alapította avval a szándékkal, hogy olyan zenét hozzanak létre, ami nem törődik az általánosan elfogadott zenei elvárásokkal és nyelvezettel, ahol a zene létrejötte és a hangművészet között játékos konfliktus alakul ki. Szemiotikus hang; basszusklarinét és cselló akusztikus hangjai feleselnek, miközben egy biciklikerék mellet haladnak el. Hétköznapi csekekedeteink hangjai, mint egy almaevés, töltik meg a koncerttermet.

bolcso 21:00 – bolcsó bálint & sőrés zsolt duó
Bolcsó Bálint – elektronika
Sőrés Zsolt – öthúros mélyhegedű, kontaktmikrofonok, effektek, tárgyak

Bolcsó Bálint zeneszerzést és elektronikus zenét tanult szülővárosa mellett Bécsben, Párizsban, Hannoverben és Kölnben. Rendszeres résztvevője volt a szombathelyi nemzetközi Bartók Szeminárium zeneszerzés-kurzusainak. Darabjai megszólaltak a Bartók Fesztivál mellett a Budapesti Őszi Fesztivál, a Making New Waves és a bécsi Wien Modern keretében. Szívesen dolgozik élő elektronikával a legkülönbözőbb műfajokban és összeállításokban. Játszik a rubik.erno.quintetben, trio:beeperben és Morningdeer projektben.

zsolt2Sőrés Zsolt húsz éve játszik improvizatív-, zörej- és kortárs experimentális zenét; hangszerei a hagyományos és az öthúros mélyhegedű, valamint a különböző, egyedi készítésű hangszerek, áramkör-átalakított játékok, „lo-fi” analóg szintetizátorok és hangforrások, hangzó eszközök. Szóló produkciói mellett számtalan hazai és külföldi előadóval játszott együtt illetve készített lemezt (Franz Hautzinger, Isabelle Duthoit, Erhard Hirt, Julius Fujak, Jean-Hervé Péron Art-Errorist, Adam Bohman, Oli Mayne, Jean-Michel Van Schouwburg, Christian Skjødt, Wahorn András, Kovács Gergely, Kováts Gergő, Richard Barrett), gyakran dolgozik együtt táncosokkal képző- és videoművészekkel. 2014 februárjától az Inconsolable Ghost együttes tagja (alapítók: Hilary Jeffery, Gideon Kiers)

Áprilisban, a Jazzaj szervezésében, a debreceni Modemben közösen tartottak 3 napos Elektronikus Zenei Improvizáció Workshopot. Ezután határozták el, hogy a fesztiválon ebben a formációban lépnek fel.

rafi222:00 – halmos andrás + –én
Halmos András – dobok, ütőhangszerek;
én – cédéjátszók, saját hanganyagok, kontakt mikrofonok, tárgyak, audiomixer, laptop, effekt

Halmos András dobos, a Művészetek Palotája és a Trafó Kortárs Művészetek Háza művészeti tanácsadója, utóbbi zenei programjának szervezője. Számtalan fesztivál, zenei esemény tanácsadója, kurátora. Több élvonalbeli hazai dzsesszmuzsikussal (Grencsó István, Ágoston Béla, stb), különböző zenei formációkban (Kampec Dolores, Pop iván, stb.) magyar zenészekkel játszott együtt illetve készített lemezeket, de koncertezett olyan külföldi előadókkal mint, Eugene Chadbourne, Hamid Drake, William Parker, Lucia Grecio, Kjetil Moster . Egyike volt annak a 12 magyar zenésznek, akik a Művészetek Palotájában előadták John Zorn Cobra című zenedarabját. Jelenleg állandó projektjei a , a Tariqa illete a Morningdeer.

én-ctm2én a Tilos Rádió “no wave” műsorának 1993 óta szerkesztője, ahol a kísérleti zene kezdeti lépéseitől a jelenlegi tendenciákig. illetve ezeken túli előadók, zenék bemutatásával próbál zenehallgatási alternatívát felmutatni az erre kíváncsi hallgatóknak, aminek befogadása nem könnyű vállalkozás a véletlenül erre az adásra tévedőknek. Többnyire szólókoncerteket ad, de a no wave műsor egykori alapítójával Sőrés Zsolttal többször adott koncertet, és vele együtt tagja volt az izo-fr magyar csoportnak, illetve jelenleg is tagja a nemzetközi Paw Music formációnak.  Többször nemzetközi internetes koncerten is játszott.

Mostani duójuk első alkalommal lesz hallható, nem csak a közönségnek, hanem saját maguknak is. Az együtt zenélés ötlete mindkét előadónak kihívás, hogyan lehet egy elég speciális, gyakran a hallás küszöb alsó és felső határait súroló elektronikus zenét akusztikus ütőhangszerekkel párosítani.

23:00 – 12z 

12z2

Szabó Bálint – gitár, effektek;
Kristóf Márton – számítógép, tárgyak, akusztikus hangszerek;
Porteleki Áron – dobok, ütőshangszerek, brácsa

12z az elektroakusztikus improvizatív zenei építkezés  elkötelezett hívei, különösen érdekli őket, hogyan képesek mások beilleszkedni az általuk elképzelt zenei világba. Az egyetlen szabály, hogy nincs szabály, azaz csak egy,  a korábban megismert sémákat és megoldásokat előadáskor teljesen elfelejteni. A 12z nem követ stílusokat, nincsenek meghatározott utak, csak a hangok szabadsága.

Szabó Bálint tanulmányai befejezése után teljes figyelmét a zenének szentelte. A Budapest Music Center (BMC) és a Művészetek Palotájában dolgozik. Filmzenéket ír és gitárjátékában  a mikrotonális lehetőségeket és a szokásos hangolásoktól eltérő elektronikus megoldásokat kutatja.

Kristóf Márton intermédia szakon végezte tanulmányait, melynek középpontjában a hangművészet és filmzene állt, audio és vizuális kísérleteket folytatott. Megszállottan keresi saját korlátait, kipróbálva magát filmszerepekben, élő fellépéseken, videók szerkesztésében, stb.

Porteleki Áron a Dorotea alapítója, számos  zenei projekt, tagja, színházi előadásokban, mint például a Nyúzzatok meg, zenészként működik közre, miközben a Poros folk együttesben is játszik. Magyarország egyik legkreatívabb dobosának tartják.

Maggie Nicols

mnicols6-2

Maggie Nicols  (vagy Nichols, ahogy előadóként eredetileg írta a nevét) (1948. február 24-én született), skót free jazz és az improvizáció énekes, táncos, és előadó.
Nicols, Margaret Nicholsonként, Edinburgh-ban született. Az apja a Lewis szigeteki, és az anyja félig francia, félig berber Észak-Afrikából. Tizenöt éves korában otthagyta az iskolát, és táncosként kezdett dolgozni, a Windmill Színházban. Először, 16 évesen, egy manchesteri sztriptízbárban énekelt. Körülbelül abban az időben lett a dzsessz megszállottja és énekelt Dennis Rose bebop zongoristával. Ettől kezdve pubokban, klubokban, szállodákban énekelt és néhány nagyon jó dzsesszzenészt kísérő tánc együttesekben énekelt. Mindeközben 1966-ban egy évet dolgozott külföldön, táncosként és hostessként Görögországban és Iránban a Jon Lei Dancersszel, majd táncosként hat hónapot a párizsi Moulin Rouge-ban.
1968-ban Londonba ment ahol Maggie Nicholsként Trevor Wattsszal csatlakozott John Stevens korai improvizációs csoportjához, a Spontaneous Music Ensemble-hoz, majd később Johnny Dyani és Carolanne Nicholls is követte őket, és még abban az évben az együttes, a vendég zenész John McLaughlinnal, fellépett Berlinben, az első improvizációs fesztiválon, a Total Music Meetingen.
A korai 1970-es években indította el énekes műhelyfoglalkozását az Oval House Theatre-ben (az úttörő fringe színházi csoportok egyik legfontosabb központja). Számos produkcióban lépett fel, miközben rendszeresen gyakorolt egy helyi rock zenekarral. Nem sokkal később Keith Tippett ötventagú brit dzsessz/ progresszív rock big band-jének, a többek között Julie Tippetts, Zoot Money, Phil Minton, Robert Wyatt, Dudu Pukwana és Alan Skidmore-t is tagjai között tudható Centipede-nek tagja lett. Tippetts, Minton és Nicols is csatlakozott Brian Eley énekegyütteséhez a Voice-hoz. Ebben az időben kezdett Nicols dolgozni a skót ütőhangszeres Ken Hyderrel (aki akkoriban költözött Londonba) és Talisker nevű zenekarával.
Az 1970-es években, Nicols aktív feminista lett, és Lindsay Cooperrel társalapítója a Feminist Improvising Group-nak, amellyel Európa-szerte koncertezett. Emellett szervezte a Contradictions–t (Ellentmondások), egy női előadócsoport / műhelyt, amely 1980-ban kezdődött, és improvizációval valamint a különböző média, többek között a zene és a tánc előadásának más módozataival foglakozott. Az évek során, Nicols együttműködött más női csoportok, mint például a Changing Women Theatre Group, és még a főműsoridős televíziós sorozathoz, a “Women in Sport”-hoz is írt zenét.
mnicols2-2Az elmúlt években Nicols, a svájci zongorista Irène Schweizer és francia nagybőgős Joëlle Léandre alkotta Les Diaboliques trió rendszeresen turnézott és készített 3 CD-t és egy DVD-t. Ken Hyderrel tovább folytatta az együttműködését; jelenlegi legfontosabb projektjük, a Hoots and Roots Duo a közös gyökerű skót tradicionális dallamokat dzsessz improvizációkkal elegyíti. További projektekjei közé tartozik duója Pete Nu zongoritával, énekes duója lányával Aura Marinaval, triója az avantgard Caroline Kraabellel és Charlotte Huggal, duója Steve Lodder zongoristával (“A Maggie Nicols Songbook”), és közös projektje, a „Light and Shade”, Sue Neal látványtervezővel.. Számos más csoporttal is dolgozott együtt, mint például az Inspiration nevű a cappella együttes (alapító Brixton Youth), Trevor Watts féle Moire Music, Very Varied, Lewis Riley Quartet, No Rules OK, Pulse, Gustt és Al Dente (Lindsay Cooper, Elvira Plenar és Michelle Buirette-tel).
Nicols évtizedek óta lép fel, többek között a zürichi és a frankfurti “Canaille” fesztiválon, a Victoriaville Fesztiválon. Szóló koncertet adott a Moers Music Festivalon, a Cologne Triennale-on, és számos más kreatív és improvizatív zenei fesztiválon. Világszerte sok kiváló improvizatív zenésszel dolgozott együtt, olyanokkal mint a dobos Günter “Baby” Sommer, a brit szoprán szaxofonos Lol Coxhill, a holland harsonás és hegedűs Annemarie Roelofs, az Australian Relative Band (Jim Denley-vel), a tubás Pinguin Moschner, a Loverly Band, Cats Cradle, és Sean Bergin’s Song Mob (Han Benninkkel és Tristan Honsingerrel).
Az énekes Maggie Nicols a késő 60-as évek óta, amikor csatlakozott a Spontaneous Music Ensemble-hoz, aktív résztvevője az európai improvizációs közösségnek. Társ-alapítója a Feminist Improvising Groupnak, továbbá azon dolgozott, hogy segítse a nőket az improvizatív zenében, táncban és más kreatív művészetekben, nem csak példaként, hanem workshopokkal és széleskörű együttműködéssel.

Improvizáció

mnicols7-2Az improvizáció mindennapi életünk része. Ez a külső hatások és a belső impulzusok tánca. Ha hagyjuk magunkat, minden új pillanatra és bármire, ami eddig volt, képesek vagyunk reagálni és kapcsolatba lépni velük.
Életem során szerzett személyes és az egyetemes tapasztalatokból építkezem, amire szükségünk van a spontán és szerkesztett előadáshoz és kompozícióhoz. Az a kihívás, hogy ebből a végtelen erőforrásból fejezzük ki magunkat. A késő hatvanas években kezdőként, ennek a kreatív kihívásnak különböző megoldásait gyakoroltam, köztük John Stevens gyönyörűen megtervezett darabjai, amelyek egy egyéni és kollektív felszabadulást és szinte telepatikus kölcsönhatást kiváltó koherens nyelvezethez vezetett, és csak szabadon improvizálva és az öröm, csalódottság, zavartság és tisztaság élményével, attól függően, hogy kivel játszottam vagy mennyire hittem vagy nem magamban, másokban és magában az improvizációs folyamatban.
Hátteremet a táncban és a színházban találtam meg; politikai ébredésem, anyaság; ez mind és mások, az improvizációval kötött örök szerelmem részévé vált. Amikor átestem egy kimaradozós, sok ivással és dohányzással teli időszakon, ami megviselte a hangomat, kidolgoztam egy rögtönzött filozofálós furcsa megjelenési formát és színjátékot. Az évek során ezek, és más megoldások kifejlődtek, finomodtak, elütöttek előadásaimtól illetve beépültek azokba, a tanításba…

Ellentmondások (Contradictions)

A Contradictions, amit 1980-ban Maggie, Corine Liensol trombitás, Irène Schweizer zongorista és Roberta Escamilla Garrison táncos alapított, egy folyamatosan működő női műhely / előadó csoport. Maggie ezután ezt egy olyan nyitott női műhely és előadó csoportban fejlesztette ki, amelyben a spontaneitás és a felépítés iránti szerelmét ötvözi a rögtönzött, megírt, begyakorolt, és multimédiás anyaggal.

Válogatott diszkográfia:

silver-2centiped-2iskra-2
voice2spontan-2varioII-2
SAJ-38bastille-2nulp-2assume-2nucd-2taktlos-2
storming-2invisible-2canaille-2
spirit-2ixesha-2ljco-2
nevergreens-2transitions-2glasgow-2

diaboliques-2splitting-2rhinefalls-2jubilee-2

Music Now Ensemble 1969 ‎– Silver Pyramid
Centipede ‎– Septober Energy
Paul Rutherford & Iskra 1912 ‎– Sequences 72 & 73
Julie Tippetts / Maggie Nicols / Phil Minton / Brian Eley – Voice
Spontaneous Music Ensemble & Orchestra ‎– Trio & Triangle
Maarten Altena / Günter Christmann / Paul Lovens / Maggie Nicols / John Russell ‎– Vario II
Maggie Nicols & Julie Tippetts ‎– Sweet And S’ours
Maggie Nicols, Lindsay Cooper, Joëlle Léandre ‎– Live At The Bastille
Maggie Nicols & Peter Nu ‎– Nicols ‘N’ Nu
Maggie Nicols & Peter Nu ‎– Don’t Assume
Maggie Nicols & Peter Nu ‎– Nichols’N’Nu (CD)
Irène Schweizer ‎– Live At Taktlos
Irène Schweizer – Maggie Nicols – George Lewis – Joëlle Léandre – Günter Sommer ‎– The Storming Of The Winter Palace
Tippett / Nicols / Tippett ‎– Mr. Invisible And The Drunken Sheilas (Supported By Mr. & Mrs. Disgraceful – Presented By Honest Spiv Faber And Eric Wetherall With The Kind Permission Of The Sheila Duncan Trio)
Various Artists ‎– Canaille: International Women’s Festival Of Improvised Music
Dedication Orchestra ‎– Spirits Rejoice
Dedication Orchestra ‎– Ixesha (Time)
Barry Guy / London Jazz Composers Orchestra ‎– Three Pieces
Pinguin Moschner, Maggie Nicols, Joe Sachse ‎– Nevergreens
Maggie Nicols / Caroline Kraabel / Charlotte Hug ‎– Transitions
Glasgow Improvisers Orchestra, The with Maggie Nicols ‎– Which Way Did He Go?

Les Diaboliques ‎– Les Diaboliques
Les Diaboliques ‎– Splitting Image
Les Diaboliques ‎– Live At The Rhinefalls
Les Diaboliques ‎– Jubilee Concert (DVD-V)

Anthony Moore

hoho-2

Anthony Moore (született 1948) brit kísérleti zeneszerző, előadó és producer. A Slapp Happy zenekar alapító tagja, dolgozott a Henry Cow-val és számos szóló albumot készített, mint a “Flying Doesn’t Help” (1978) és a “World Service” (1981).
Szövegíróként, együttműködött Pink Floyddal az “A Momentary Lapse of Reason” (1987) és a “The Division Bell” (1994) című albumukon, a Floyd billentyűsével Richard Wright-tal a “Broken China”-n (1996), és Kevin Ayers-szel különböző projektekben, valamint dalszöveget írt Trevor Rabin “Can’t Look Away” (1989) valamint Julian Lennon “Help Yourself” (1991) című lemezére.
Anthony Moore zenei karrierje akkor kezdődött, amikor találkozott Peter Blegvaddal, még mikor mindketten a St Christopher School, Letchworth diákjai voltak. Különböző zenekarokban játszottak, például Slapp Happy-ben (a név utalás Blegvad akkori barátnőjére) és a Dum-Dums-ban. 1969-ben, az iskola után indiai klasszikus zenét tanult Viram Jasaninál, és megírta első filmzenéjét David Larcher Mare’s Tale című filmjéhez.
Ez a munka magával hozta a mágnesszalag széleskörű alkalmazását (idő / hangmagasság shiftelése, rétegezés, ragasztás, hurkok, visszacsatolás). Azóta számos filmzenét készített független európai filmekhez, amelyek közül sok nyert nemzetközi díjat.
1971-ben Moore Hamburgba költözött, ahol a hamburgi kísérleti zenei életben aktívan részt vett, a németországi Polydornál két minimalista albumot vett fel. 1972-ben Blegvad meglátogatta Moore-t és annak barátnőjét Dagmar Krause-t (aki hamarosan a felesége lett) Hamburgban. Moore (gitár, billentyűs hangszerek), Blegvad (gitár) és Krause (ének) megalapította az avant-pop triót, a Slapp Happyt. Moore és Blegvad szerezte az együttes zenéjét.
“A Pieces From The Clouded Ballroom” megelőzte az alapítást, míg a “Secrets Of The Blue Bag” és a “Reed, Whistle And Sticks” című lemezeit a Slapp Happy debütáló “Sort Of” című lemezével párhuzamosan vette fel és akkor is jelentek meg. (Az első kettőről leírás: no wave 2013-08-04)
A “Reed, Whistle And Sticks” egy 99 trackre osztott összefüggő darab, amely főleg bambuszbotok különböző felületekre ejtését magnóra rögzített felvételekből készült szalag loopokat tartalmaz.
slapp happy-2A Slapp Happy két lemezt vett fel a németországi Polydornál, egyet a Faust krautrock zenekarral, akik a kísérő zenekaruk volt ezen a lemezen. 1972-ben a Polydor kiadta ezt az elsőt, a “Sort Of” -t, de a második lemezüket, a “Casablanca Moon”-t elutasította.
Ez az elutasítás a Slapp Happyt arra késztette, hogy Londonba költözzenek, ahol leszerződtek a Virgin Recordshoz és újra felvették a “Casablanca Moont”-t, amit a Virgin 1974-ben jelentetett meg “Slapp Happy” címmel. (Az eredeti “Casablanca Moon”-t 1980-ban Recommended Records adta ki “Acnalbasac Noom” címmel.) 1974-ben rövid időre összeálltak az avant-rock csoport Henry Cow-val, felvettek két albumot, a “Desperate Straights” és az “In Praise of Learning” című lemezeket. Azonban a második lemez felvétele után nem sokkal, először Moore, majd Blegvad hagyta ott az egyesülést összeférhetetlenségi problémák miatt. Blegvad megjegyezte, hogy a “az akkordok, és a megadott ütemezések túl bonyolultnak voltak.” Krause viszont úgy döntött, hogy marad Henry Cow-val, ami a Slapp Happy végét jelentette.
Ekkor Moore és Blegvad útjai elváltak egymástól, de 1982-1983, 1997 és 2000-ben újra összejöttek a Slapp Happy rövid újraalakulása idejére. 1991-ben Moore, Blegvad és Krause újra együtt dolgozott egy külön felkérésre a ”Camera” című operában, amelyet az After Image produkciós cég készített, és amit az Egyesült Királyságban két évvel később a Channel 4 adott le.
Moore miután otthagyta a Henry Cow / Slapp Happy egyesülést, újrakezdte szólókarrierjét az 1977-ben a Virgin Records által kiadott “Out”-tal, melyen Kevin Ayers és Andy Summers is játszotta kísérőzenekarában. Az “Out”, azonban nem volt rentábilis a Virginnek, és ezért felmondták Moore szerződését. 1978-ban és 1981-ben független kiadóknál Moore felvette a “Flying Doesn’t Help”–t és a “World Service”-t. Mindkét albumnak jó volt a fogadtatása.
anthony-moore2-2Moore szabadúszó zeneszerzőként különböző európai helyszíneken dolgozott, dalokat és filmzenéket írt. Számos album producere volt, többek között a This Heat debütáló albumán és a Pink Floyd két albumán működött együtt az együttessel.
1996-ban a németországi Kölnben Moore-t kinevezték az Academy of Media Arts-on a ‘hang és zene kapcsolata az új médiával’ témakör kutató professzorának. 2000 és 2004 között ő volt az Academy of Media Arts igazgatója. Ezenkívül hang és a zene témakörben számos európai helyszínen tartott bemutató előadást.
2002-ben Moore megalapította az LMS nevű zenei triót, Jörg Lindenmaierrel és Peter C. Simonnal, amit vezetéknevük kezdő betűje alapján neveztek el. 2002 és 2003 között Franciaországban és Németországban léptek fel.

Válogatott diszkográfia:

pieces-2secrets-2reed-2
flying-2service-2choice-2
out-2camera-2arp-2

sort of-2shappy-2acnalbasac-2desperate-2praise-2cava-2live-2

Anthony Moore ‎– Pieces From The Cloudland Ballroom
Anthony Moore ‎– Secrets Of The Blue Bag
Anthony Moore ‎– Reed, Whistle And Sticks
Anthony Moore ‎– Flying Doesn’t Help
Anthony Moore ‎– World Service
Anthony Moore ‎– The Only Choice
Anthony Moore ‎– Out
Dagmar Krause, Anthony Moore, Peter Blegvad ‎– Camera
Arp & Anthony Moore ‎– Arp & Anthony Moore

Slapp Happy ‎– Sort Of
Slapp Happy ‎– Slapp Happy
Slapp Happy ‎– Acnalbasac Noom
Slapp Happy / Henry Cow ‎– Desperate Straights
Henry Cow ‎– In Praise Of Learning
Slapp Happy ‎– Ça Va
Slapp Happy ‎– Live In Japan – May, 2000

nw 2013-08-04: Anthony Moore

Rock zene sorozat

Anthony Moore 65 éve, 1948-ban született. Ennek alkalmából a műsorban az alábbi zenék hangzottak el.

Anthony Moore ‎– Pieces From The Cloudland Ballroom

pieces-280

Két kiváló hiányzó láncszem a wümmei (Németország) Uwe Nettlebeck produkcó hihetetlen történetéhez. Moore a Slapp Happy alapító tagja egy hónappal a Faust debütáló lemezének megjelenése (ősz 1971) után vette fel a “Pieces From The Cloudland Ballroom”-ot és egy hónappal a második lemezük megjelenése előtt a “Secrets Of The Blue Bag”-et (ezt a Slapp Happy bemutatkozó lemeze, a “Short Of”-t követte 1972 májusában, és Tony Conrad / Faust októberben) . Sőt, Werner “Zappa” Diermaier és Gunther Wusthoff a Faustból egyaránt játszottak a “Pieces”-en, amely nem Krautrock vagy artrock lemez, hanem egy tisztességes klasszikus minimál zene.
A „Pieces From the Cloudland Ballroom”-on nem a “dalszerzői” (mint a Slapp Happy-nél), hanem a “zeneszerzői” oldaláról mutatkozik be. Az album egy 20 perces és két kb. tíz perces darabot tartalmaz
Az első oldal, a “Jam Jem Jim Jom Jum”, amelyben öt énekes, mint egy mantrát énekel, míg Moore ezeket a szokatlan, ragyogó ismétlődő akkordokat játssza alatta. Moore ötlete az volt, hogy zenei palindromokat készít, olyan darabokat, amelyek egy teljes kört tesznek meg és elkészíti ennek tükörképét, hogy visszafele is lehessen olvasni. A palindromnak azt a szókapcsolatot nevezzük, amely visszafelé olvasva is ugyanaz, ilyen például a “Deres asszír issza sered” vagy „Csak a mama makacs”.
Ez egy közel 20 perces, a 3, 5, 7, 9, 11 páratlan számokkal megvalósított, palindrom. Képzeljünk el egy 3/4-es keringőt, amire egy azonos tempójú 5/4-es darabot szuperponálunk. A 3 és az 5 legkisebb közös többszöröse a 15. Ez azt jelenti, hogy 16. ütemnél, a két darab újra szinkronba kerül. Készítsünk egy kört egyik illetve ellentétes irányba, amelyek egymás tükörképei lesznek. Ezekhez adjuk a 7, 9, 11 ütemű további mintákat. A “Jam Jem Jim Jom Jum” öt azonos tempójú, 3/4-es, 5/4-es, 7/4-es, 9/4-es és 11/4-es ütemű ének szólamot tartalmaz. Mindegyik énekes különböző szótagot (“jam”, “jem”, stb) énekel, hangsúlyozva az első ütemet. Mind az öt visszatér az azonos “első ütem”-hez (és így vissza a kiindulási ponthoz) 3 x 5 x 7 x 9 x 11 ütem (a legkisebb közös többszörös) múlva, ami körülbelül 20 percig tart.
A második oldal első száma, a “Ma Na H-uile Ni a Shaoileas Iad”, egy két hangból álló csendes, törékeny zongora motívummal és metsző vonózott fém húrjaival olyan hátborzongató, mint Richard Young „Advent”-je, míg a “ABCD Gol’fish” egy csembaló és ütős összjátéka, szinte egy transzba átmenő rock klasszikus, amit Moondognak soha nem sikerült felvételeivel elérnie.

1. Anthony Moore ‎– Pieces From The Cloudland Ballroom (2002, CD, Blueprint (Voiceprint) ‎– BP327CD)
1. Jam Jem Jim Jom Jum
2. Mu Na H-Uile Ni A Shaoileas
3. A.B.C.D. Gol’Fish (1967)

Anthony Moore ‎– Secrets Of The Blue Bag

secrets-208

A következő, a “Secrets Of The Blue Bag”, három, ugyanabból az 5 hangból álló dallamra épülő, vonósokra és énekhangra írt darabot tartalmaz. Ez inkább “klasszikus”, mint az előző lemez. A “Pieces From The Cloudland Ballroom” a jelentősebb lemez, de mindkettő alapvető fontosságú, ha kicsit is érdekel ez a műfaj, korszak, vagy az ide vonatkozó alapelvek.
A diatonikus hangsor első 5 hangjának százhúsz különböző kombinációja van variálva és átvariálva. Ez egy tisztelgés a korai számítógépes történelem kódoló / dekódoló egységei és elévülhetetlen érdemük előtt. 1971-ben, a darab írásakor, éppen akkoriban olvastam Raymond Lully-ról és az ő forgó kódoló berendezéséről, a Lullian Circle-ről, amely egy, a 13. század végi, kombinációk létrehozására kifejlesztett, mozgatható koncentrikus papírlemezekből álló mechanikus eszköz. Ez ihlette a “Secrets of the Blue Bag” ötletét. Mellesleg, a Blue Bag az ég, vagy a világegyetem egy korai kínai elnevezése.

2. Anthony Moore ‎– Secrets Of The Blue Bag (2002, CD, Blueprint (Voiceprint) ‎– BP328CD)
1. Secrets Of The Blue Bag 1
2. Secrets Of The Blue Bag 2

SLAPP HAPPY

slapphappyy-2
A Slapp Happy egy német / angol avant-pop együttes volt, amelynek tagjai Anthony Moore (billentyűs hangszerek), Peter Blegvad (gitár) és Dagmar Krause (ének) voltak. 1972-ben Németországban alakultak, majd 1974-ben Angliába költöztek, ahol egyesültek a Henry Cow-val, de ami hamar véget ért, és a Slapp Happy feloszlott. A Slapp Happy-t leginkább Dagmar Krause egyedi ének stílusa jellemezte.

Mi a Slapp Happy?

A “Slapp Happy” szó görög eredetű, jelentése “matt részeg”; de a jelenlegi népszerű használatára sokféle ötlet forog közszájon mit is jelent a kifejezés.
dagmary-2Néha a “Slapp Happy”-n, egy bizonyos tevékenységre vonatkozó viselkedést értünk, mint amikor valaki azt mondja: “Egyetértek a te “Slapp Happy” féle üzleti módszereddel ” vagy “Én nem szavazok rá, mert nem értek egyet az ő “Slapp Happy”-jével”.
Egy hosszú időintervallumhoz képest, egyes sürgős problémák elkülönített vizsgálatakor is “Slapp Happy”-ről beszélünk. Ha valaki csalódott, azt mondjuk neki, muszáj hogy több “Slapp Happy”-je legyen.
Megint egy másik értelemben “Slapp Happy”-re gondolunk az életben fontos és értelmes dolgok értékeléseként és értelmezéseként.
Ennek használatát illusztrálja két borozgató görög története:
Egyik fény felé tartja poharát, elgondolkozva vizsgálja, majd megjegyzi: “Az élet olyan, mint egy pohár Retsina”.
Társa felnéz a poharából és azt kérdezi barátjától: “Miért olyan az élet, mint egy pohár Retsina”?
“Honnan tudjam”, válaszolja: “Nem vagyok ‘Slapp Happy”“.
(Retsina görög fehér vagy rosé fenyűgyantás bor.)

Slapp Happy ‎– Acnalbasac Noom

acnalbasac-280


Az album története egy kicsit bonyolult. Számtalan kiadása volt különböző lemezkiadóknál, eltérő felvételekkel, különböző keverésekkel, stb. Az “Acnalbasac Noom” a Slapp Happy második lemez volt, amit eredetileg 1973-ban Németországban Kurt Grauner hangmérnökkel és a Faust tagjaival közösen vettek fel, a Faust legendás Wümme Stúdiójában. Az elsőhöz hasonlóan itt is a Faustos ördögi Uwe Nettelbeck volt a producer.
Eredetileg “Casablanca Moon” volt a címe, de a Slapp Happy kiadója a Polydor, nem volt hajlandó kereskedelmi forgalomba hozni az albumot, így a zenekar Angliába költözött, és aláírt Richard Branson prosperáló Virgin kiadójához. Az első Virgines lemezük Slapp Happy címmel 1974-ben jelent meg, ami ugyanennek az anyagnak egy teljesen újra felvett változata volt. (Megjegyzés: Az 1974-es Virgin LP –én nem szerepel a “Charlie ‘N Charlie”, viszont rajta van a “Haiku”.) Hogy teljes legyen a zűrzavar, az 1993-as CD újra kiadáson (amely, emellett az 1974-s Virgin albumukat, a “Desperate Straight”-et is tartalmazza) ez a Virgin verzió újra a „Casablanca Moon” címet kapta.
Az eredeti változatot 1980-ban a Recommended Records „Acnalbasac Noom” címmel jelentette meg. Az „Acnalbasac Noom”, a „Casablanca Moon” anyagának 1973-as eredeti felvétele, és nem csupán egy archív érdekesség, hanem figyelemre méltóak saját érdemei is. Az “Acnalbasac Noom” albumot nem könnyű kategorizálni, Peter Blegvad, Anthony Moore, és Dagmar Krause eredeti szerzeményeinek csodálatos gyűjteménye. Az együttes dalai a debütálás óta javultak, és Krause, német énekhagyományokon alapuló énekstílusa lenyűgöző, az egész rockosabb hangzású. A megvalósítás, az előadás, a játék, és Dagmar Krause éneke kiváló. Krause énekhangja páratlan szépségű. Az ő alt hangja jól passzol az “Acnalbasac Noom” dalaihoz, énekével jelentősen növeli az album minőségét. A dalok bizarrak, fülbemászóak, és nagyon intelligensek. A szöveg szellemes és különc, mégsem fölényeskedő. A “Mr. Rainbow” Yoko Ono, kora 70-s dal-orientált anyagaira emlékeztet, egy lényeges különbséggel: Krause sokkal jobban énekel, mint Ono, de ugyanannyira jellegzetesen. A “The Secret”, egy lány zenekarnak való fülbemászó dal, és a “Charlie ‘n Charlie”, a maga remek gitár riffjével, úgy hangzik, mint egy siker várományos kislemez.
Ez a kiadás 4 bonusz felvételt tartalmaz.

3. Slapp Happy ‎– Acnalbasac Noom (1990, CD, ReR Megacorp ‎– ReR SHCD)
1. Casablanca Moon
3. Mr Rainbow
8. Dawn
11. Slow Moon’s Rose

Peter Blegvad ‎– Alcohol

alcohol-280


Egyoldals 7″ kislemez, B oldalán szőlők vannak belegravírozva.
Peter Blegvad és Anthony Moore 1974-ben vették fel az “Alcohol”-t a Slapp Happy / Henry Cow “Desperate Straights” című album demójaként.

4. Peter Blegvad ‎– Alcohol (1981, Vinyl 7″, Single Sided, Recommended Records ‎– RR 5.75)
A. Alcohol

Slapp Happy ‎– Casablanca Moon / Desperate Straights

slhappy-280


Nem sokkal az “Unrest” felvétele után, a Henry Cow együttműködési megállapodást kötött kiadóbeli társukkal a Slapp Happy-vel. A Slapp Happy tagjai Dagmar Krause, német énekes, aki később nagy elismerést kapott Brecht előadásaiért; Peter Blegvad, amerikai születésű, de Angliában nevelkedett és tanult, gitáros, aki a legtöbb dalt írta és később az Independentben megjelent egy egyedülálló képregénye, a Leviathan; és Anthony Moore, angol zongorista, aki a legtöbb zenét írta, és aki később dolgozott a Waters utáni Pink Floyddal. Együtt készítettek egyfajta irodalmi és művészeti hivatkozásokkal teli komplikált pop lemezt. Korábban már készítettek 2 lemezt a Fausttal, amelyek közül a másodikat session zenészekkel újra felvették a Virginnél. A fúzió eredménye 2 album, a „Desperate Straights” (Slapp Happy a Henry Cow-val) és az „In Praise of Learning” (Henry Cow a Slapp Happyvel).
A „Desperate Straights” albumot 1974 novemberében, a Virgin Records „Manor” stúdiójában vették fel, és 1975 márciusában adták ki. Ez volt a közös vállalkozás első lemeze, és a az avant-rockos Henry Cow és a furmányosan popos Slapp Happy egyesülésének, és mindkét félnek ez egyrészt kihívást jelentett, másrészt alkalmazkodni kellett egymáshoz. Szinte az album összes felvétele Slapp Happy szerzemény. A legtöbb dal egy zongora / basszus / dob kíséret köré épült, szükség esetén más hangszerekkel színezve. Csodálatos, ahogy Tim Hodgkinson klarinét játéka kiemeli Dagmar egyedülálló hangját, különösen a nyitó dalban, a „Some Questions About Hats”-ban. Máshol, a „The Owl”-ban Dagmart csak  kürtök kísérik, és az „Európa”-ban Pierre Moerlennek van néhány remek ütőhangszeres játéka – mindegyik megoldás nagyon eredeti és. Peter Blegvad énekel a “Strayed”-ben, ez Lou Reed vontatott énekének ügyes utánzata. Handel Messiásából egy rövid részletet, úgy játszanak mint,egy 70-es évekbeli, a Slade-hez hasonló, glam metal együttes. Van 2 instrumentális darab, a címadó dal, ami egy rövid, lerobbant foxtrot, és a záró szám, egy hosszú zongora / klarinét darab, amelyben a 2 hangszer nagyon lassan skáláznak. a „Caucasian Lullaby” egyáltalán nem rossz darab, ott lenne a helye Eno Obscure kiadójának egyik lemezének egyik remek kiegészítéseként, de nincs igazán összhangban az album többi számával.

5. Slapp Happy ‎– Casablanca Moon / Desperate Straights (1993, Virgin ‎– CDOVD 441)
12. Some Questions About Hats
15. Bad Alchemy
19. Apes In Capes

Dagmar Krause, Anthony Moore, Peter Blegvad ‎– Camera

camera-280

A három, általában Slapp Happyként ismert zenész szokatlan egyszeri projektje. A “Camera” eredetileg televízióra komponált opera volt, 1991-ben vették fel, első bemutatója 1993-ban volt. Azonban csak 2000-ben jelent meg CD-n.
A Slapp Happy rajongókat lehet, hogy sokkolta, ha vásárlás előtt nem olvasták el alaposan a CD ismertetőjét. Az első benyomás az, hogy vagy Peter Blegvad vagy Anthony Moore hangja alapos változáson ment keresztül – nem kicsit, egy operai tenor szólal meg. Hát, persze, hogy nem Blegvad és nem Moore, hanem a tenor John Harris játssza Forecast vámszedő szerepét. Forecast a „Camera”, egy televíziós opera, Moore időnként buja zenekari művének, egyik kulcsfontosságú karaktere, amelynek szövegét Blegvad írta, és amiben Dragmar Krause Melusina alakjában jelentős szerepet kapott. A „Camera” egy varázslatos birodalom, ahol a természeti és társadalmi törvények nem érvényesek, és ahol Melusina a világtól teljesen elzárva él.
Hardwicke (Nicole Tibbels), az adóhivatal vezetője, elküldi Forecast-ot „Camera”-ba, hogy hajtsa be az adót Melusinatól. Azonban Melusina világba tett látogatása Forecast–ot megváltoztatja, a nő szimpatikus lesz neki, ami az események végzetes és titokzatos fordulatait eredményezi, amikor Hardwicke a hideg szívű Taftot (Quentin Hayes) utána küldi „Camera”-ba, hogy Forecast-ot felelőségre vonja, amiért hibázott.. A műnek vannak érdekes ötletei és filozófiai alapjai, – például, amikor Melusina megalkotja a „Camera”-t vagy fordítva -, és néha, ennek a modern operának lenyűgöző zenéje jól illeszkedik a kibontakozó drámai fejleményhez (a CD füzete a librettó nagyobb részét tartalmazza). Amint az várható volt, Dagmar fantasztikus, avantgárd és pop lemezekkel bizonyította énekesi képességeinek széles tartományát, most is, ebben az opera szerepben remekel. Gazdagabb, mélyebb, és teltebb hangja, mint korábban volt, és Melusinaként, nem kellett semmilyen túlzott mesterkéltséget alkalmaznia, Dagmar éneke úgy tűnik, mind a pop, mind a művészi zenehallgatóknak tetszik. Ez valószínűleg nem igaz a többi énekes esetében, akik ugyan tagadhatatlanul jó képességűek, de akiknek a hagyományos, érzelmes opera stílusát a Slapp Happy rajongók kissé mesterkéltnek és dagályosnak érzik. Röviden, Dagmar érzi hol a határvonal, ezt itt bizonyítja is, ami nem sikerül Harrisnek és a többieknek. Úgy tűnik, Dagmarnak jobban illik a Blegvad által megírt szerep. Blegvad szövege többnyire költői és csak ritkán esetlen, egzisztenciális metaforái rendszerint gondolatébresztők. De talán Moore okozza a legnagyobb meglepetést, különösen azok számára, akik csak szóló munkáit és a Slapp Happy tagjaként ismerik. Moore, aki indiai klasszikus zenét tanult, kalandos és sokoldalú zenei pályafutása alatt komponált filmzenéket, kísérletezett szalag és hang manipulációval. A „Camera”-val megmutatja kompozíciós képességét egy nagyobb volumenű tematikus művel, amiben szövevényes kísérleti hangstruktúrát használ, és amit 5 énekes, a Balanescu Quartet, a basszusgitáros Chris Laurence, és fa-és rézfúvósok adnak elő. Moore 1991-ben komponálta a „Camera”-t, amit az Egyesült Királyságban a Channel 4en mutatták be. Természetesen a vizuális részt a CD nem tartalmazza.
Ez nem igazán egy Slapp Happy lemez, ami nyilvánvaló, amint John Harris elkezd énekelni, nem sokkal azután, hogy a „Camera” elkezdődik.

6. Dagmar Krause, Anthony Moore, Peter Blegvad ‎– Camera (2000, CD, Blueprint (Voiceprint) ‎– BP332CD)

1. Who, How, Where, When, Why?
2. That Morning
3. Please Step Quickly In (When You Enter This Room / Thirty Years Ago)
4. Your Exemption Isn’t Recognised (For Thirty Years)
5. I Have Given Up Trying To Decide (A Delectable Breeze)
6. I’ve Come Into A Country
7. It’s Been Night In Here For Years*

Itt hallgathatod meg az adást (kezdés 0:39-től):

no wave 2013-08-04: part1
no wave 2013-08-04: part2
no wave 2013-08-04: part3
no wave 2013-08-04: part4

José Vicente Asuar

JV-Asuar-4-2

José Vicente Asuar (született: 1933 július 20. Santiago de Chile) chilei zeneszerző, országa elektoakusztikus zenéjének egyik úttörője. A santiagói konzervatóriumon és katolikus egyetemen, valamint Berlinben (1959/60) Boris Blacher és Josef Rufernél tanult és Daarmstadti tanfolyamokat is hallgatott. Építőmérnök is. 1958-ban a Catholic University of Chile-n megalapítja az első Latin-amerikai elektroakusztikus zenei laboratóriumot, ahol elkészíti az első elektronikus munkáját, a “Variaciones Espectrales”-t. Hamarosan megalapítja, és irányítja a karlsruhei, Németország (1960), caracasi, Venezuela (1965), valamint a University of Chile-i (1969) elektroakusztikus zenei laboratóriumokat. 1978-ban létrehozza a saját személyi laboratóriumát, a COMDASUAR-t.
Juan Amenábarral együtt, Chilében és az egész Latin-amerikai régióban, az elektroakusztikus és számítógépes zene úttörői. 1958-ban, időrendben Chilében és Latin-Amerikában másodikként, megalapította az “Estudio de Música Electronica”-t. A “Variaciones Espectrales” című darabja Juan Amenábar “Los Peces” című művével együtt Latin-Amerika első elektroakusztikus darabjainak egyike.
José Asuar teljesen tisztában volt az USA-ban, Kanadában és Európában 1955-től végzett számítógépes zenei tapasztalatokkal, amit “Un sistema para hacer música con un Microcomputador” című írásában foglal össze. Lejaren Hiller, Leonard Isaacson, Iannis Xenakis, és Max Mathews korai és későbbi eredményeinek alapos ismerete, többek között kétségtelenül megtalálható abban, ahogy belefogott a COMDASUAR-ba, de nem csak ezek, hanem a számítástechnikai tudomány és a programozás zenei alkalmazásában szerzett ismeretei egyértelműen észrevehetőek számos korábbi (mind hangszeres, mind elektroakusztikus) darabjaiban, és a “Revista Musical Chilena”-ban megjelent cikkeiben. A történelmi tudatosság nem jellemző Latin-Amerikában, mivel a Latin-Amerikában legtöbb elektroakusztikus zeneszerző Észak-amerikai és európai kollégáitól elszigetelve dolgozott.
Ha szeretnénk alkalmazni az “elektroakusztikus zene” és a “számítógépes zene” közti megkülönböztetést, akkor megállíthatjuk, hogy míg Juan Amenábar a latin-amerikai elektroakusztikus zenének, addig José Asuar a szubkontinens számítógépes zenéjének úttörője.
JV-Asuar-3-2Federico Schumacher “La música electroacústica en Chile, 50 años” (Az elektroakusztikus zene Chilében – 50 év) című könyvében, egy egész fejezetet szentel, hogy bemutassa, leírja és elemezze az Asuar Digital Analog Computer: COMDASUAR-t, egy kizárólag zenei célú személyi számítógép amit José Vicente Asuar 1978-ben Santiago de Chilében a nulláról indulva épített meg. A fejezet végén a szerző a következőket írja a zeneszerző és mérnökről: “Remélhetőleg ezek a sorok, amiket írtam mindarról, amit a mi elektroakusztikus zenei környezetünkben eltöltött több mint harminc éve alatt csinált, egy méltányos és talán elfeledett tiszteletadás, arról az emberről, aki bárki másnál többet tett a chilei elektroakusztikus zenéért.”
A laboratórium építése lehetővé tette disszertációjának megírására, hogy építőmérnökként, és eredeti szakmájának megfelelően, elektroakusztikus zeneszerzőként megbízást kapjon. Írása az “En el umbral de una nueva era para la música” (Egy új zenei korszak küszöbén, 1959) egy alapvető elméleti szöveg, ami az új technológiák hatását tárgyalja a zenekészítésben.
Életében, nyert néhány tekintélyes zenei díjakat, ebből az egyiket a 1975-ben Bourges-ben “Guararia Reparo” című darabjával, valamint a Dartmouth Arts Council Prize-t “Divertimento” című kompozíciójával. Egész pályafutása során több fontos zeneszerzővel volt kapcsolatban, azonban úgy tűnik Meyer-Eppler Németországból különösen fontos, akárcsak a chilei Juan Amenábar.
Elekroakusztikus zenei technikusi és zenészi pályafutása során, Asuar sok, főleg elektroakusztikus, művet komponál, de hangszeres zenét is írt, amik Chilében és külföldön is megjelentek CD-ken. Asuar az “Imagén de Caracas”-hoz, egy 8 film és 45 állókép vetítésére, zenei csatornákra, ének hangok és hangszerekre készült darabhoz írt zenét, amit egy 1200 férőhelyes színházban adtak elő. Emellett elektronikus hangszerekre komponált zeneműveket, írt zenekari műveket, valamint egy Oktettet négy fuvolára és négy énekhangra.

COMDASUAR

(Martín Alejandro Fumarola – “Report Of The COMDASUAR” dolgozatából)

comdasuar

COMDASUAR jelentése “Computador Analógico Digital Asuar” magyarul “Asuar Digitális Analóg Számítógép”. Ezt a gépet teljes egészében José Vicente Asuar találta ki és épített meg 1978-ban.
A chilei, venezuelai és németországi stúdiók létrehozásában szerzett tapasztalatai a hangstúdiók és zene laboratóriumok megismeréséhez alapos tudást adott. Abban az időben, egy dél-amerikai országban, nehézségekbe ütközött, hogy személyi számítógép készítésével kezdjen foglalkozni, ahol műszaki kutatásaihoz nem volt ipari háttér, számítógépes kompozícióival kapcsolatos kritikák általában meglehetősen pozitívak voltak. COMDASUAR létrehozásának ötlete az volt, hogy kell egy olyan eszköz, amivel vizsgálni lehet a számítógépes zene különböző lehetőségeit, és ami egyrészt egy olyan rendszer, ami egy digitális és analóg folyamat keverékéből állít elő hangot, másrészt pedig olyan, ami zeneművek algoritmusát hozza létre, amit Asuar saját szavaival “számítógépes szoftvernek” hívott.
Sok dolog van, ami munkásságát egyedivé teszi, többek között technikusi, zeneszerzői és írói szerepe közötti egyensúly; pályafutása minden lépésénél vannak szövegek, albumok és technikai eredmények, amik munkásságának koherenciáját és a konzisztenciáját mutatják meg. Mire José Vicente Asuar megépítette a COMDASUAR-t, már használt számítógépeket zeneszerzéshez, például a hetvenes évek elején a PDP 8-számítógéppel dolgozott.
A COMDASUAR CPU-ja Intel 8080 processzor volt, a hang előállításához 2 időzítőt használt, mindegyik 3 hanggal, így a COMDASUAR többszólamú (6 hangú) volt. COMDASUAR szoftvere teljesen gépi kódban volt megírva, néhány szoftver, amelyet Asuar kódolt és “számítógépes szoftver”-nek hívott, ma algoritmikus zeneszerző szoftvernek tekinthető. Asuar a COMDASUAR-ral készített egy oktatási célú és művészi albumot, “Así habló el computador” (Imígyen szól a számítógép) címmel, 1980-ban a “Revista Musical Chilena” nevű folyóiratban megjelent egy átfogó leírása a COMDASUAR-ról.
Mind a hardver, mind a szoftver (26 alprogrammal) egységek segítik a számítógép alapú zeneszerzést.
A COMDASUAR-nak egyedülálló és úttörő szerepe van a számítógépes zenetudomány történetében, mert nincs bejegyezve semmilyen, evvel egyenértékű, hetvenes évek végi eszköz, és ami az elektroakusztikus és számítógépes zene világviszonylatában kivívta Latin-Amerika elismerését.
Mérnöksége nyilván segített ennek kialakulásában. A számítógép elektronikájának alapos ismeretét bizonyítja többek között a COMDASUAR. A szuperszámítógép és mikroszámítógépek közötti különbségről is írt cikkében, amit abban az időben egyetlen más zeneszerző sem tett Latin-Amerikában. Másrészt, nagyon alapos zenei képzésben részesült, így könnyű ki tudott fejleszteni egy nagyon sajátos kompozíciós gondolkodást, amelyben felfedezhető a szerializmus hatása, valamint a sztochasztikus felfogás jellegzetes tulajdonságai. A COMDASUAR az első számítógépes hangszer Latin-Amerikában, amely ötvözte a számítástechnikai tudományok alkalmazásait a zenével.
A COMDASUAR tervezése és megvalósítása előtt, José Asuar már több fontos elektroakusztikus és számítógépes zenét készített, köztük jelentős, számítógépes zene módszerekkel írt, hangszeres darabokat. Mindenekelőtt a legfontosabb a “Formas I” (1970), amit a “Grupo de Investigaciones en Tecnología del Sonido”-val együtt készített. A komponáláshoz valószínűségi folyamatokat, szeriális alapú, de véletlenszerű algoritmusokat, “irányított valószínűséget”, hisztogramokat, szekvenciákat használ, amit FORTRAN IV-ben programozott. A COMDASUAR megszületése előtt 2 bakelit lemez jelent meg Asuar darabokkal: “El computador Virtuoso”, és a “Música Electrónica de José Vicente Asuar”.
comdasuar2A COMDASUAR automatikus módon (azaz emberi beavatkozás nélkül) képes létrehozni bármilyen kottát, amely maximum 6 szólamú polifónikus hangot tartalmazhat. Ez teljesen hangolt és szinkronizált, és minden hang hangszíne megválasztható. A legkiemelkedőbb zeneszerzői funkciók közé tartozik például: számítógépes programok kifejlesztésének lehetősége, és valószínűségen és zenei véletlenen alapuló zenei ötletek előállítási képessége. Latin-Amerikában a COMDASUAR volt az első mikroszámítógép alapú hangszer. Néhány általános jellemzői a következők:
– olcsó: alkatrészeinek teljes összege 1978-ban körülbelül $ 1,000.
– széleskörű felhasználás: az otthoni, zongorát helyettesítő felhasználástól egészen a koncerteken a    zeneszerző által használt eszközig.
– valós időben létrehozott hangok. Lehetséges hallgatás közben módosítani a zenét. A frekvencia-  tartománya megfelel a hallható tartománynak (8 oktáv).
– maximum 6 szólamú polifónikus hang
– adatbevitelhez szabványos QWERTY billentyűzet, valamint a TV-szerű monitor
– mikroszámítógép négyzet hullámaiból álló hangok, amelyeket egy analóg egységbe vezetnek, a és ami    áttranszformálja őket megfelelő hangmagasságra. Ez a 6 szólamú hangok egy kiegyensúlyozott és  kiegyenlített keverékét eredményezi, amit akár előadáshoz, akár felvételhez lehet használni.
– bármilyen kottát elő lehet vele adni, felajánlva a számítógépes lehetőségeket.

SZOFTVER

A szoftver gépi nyelven van írva, és 5 Kbyte memóriát foglal el. 26 alprogramja van, mindegyik az ábécé betűivel van elnevezve A-tól Z-ig. Az alprogramok kiosztása:
A1 – számítógép parancsok:
1) memória tartalom megjelenítése a képernyőn 2) képernyő törlés (2 oldal), 3) információ tárolása a memóriában, 4) adat változtatás a memóriában, 5) memória kiosztás mozgatása, és a 6. ) program végrehajtás (2 alprogram).
A2 – Műveletek zenei adatokkal:
1) adatbevitel (3 alprogram), 2) adatváltoztatás, 3) adat eltávolítás, 4) adat beszúrás 5) hangmagasság beállítás, és 6) időtartam beállítás.
A3 – Számítógépes műveletek:
1) Kánon, 2) retrogradáció, 3) hangok megváltoztatása, 4) időtartam megváltoztatása, 5) valószínűség, és 6) időtartam csoportok beszúrása.
A4 – Hanggá konvertálás:
1) szinkronizált (2 alprogram), és 2) nem szinkronizált.
A5 – perifériavezérlés: 1) rögzítés kazettára, és 2) lejátszás kazettáról.

Az összes „A” típusú program EPROM-ban van tárolva, így ezek bármikor használhatók. Ezen túl, más, kimondottan számítógépes programok fejlesztések is léteztek, amelyeket kazettán tároltak és a RAM memória központi helyéről lehetett használni. Ezekben az esetekben, a szükséges programot kazettáról kellett betölteni egy adott memória helyre. Valójában, ez a megoldás meghatározatlan mennyiségű programbővítésre adott lehetőséget.

B – Zenei kódok, mindegyik hang a hangmagasságával és az időtartamával van meghatározva:
asuar-2B1 – Hangmagasság,
3 féleképpen van meghatározva:
– Oktáv: 0-7 közti szám, ami 8 oktávot jelent
– Skála osztály: az amerikai szabványnak megfelelő jelölés: A, B, D, E, F és G. R a csend. Kromatikus: a szokásos, S, W és Q
– Negyedhang módosulások: U = negyedhanggal feljebb, T = három negyedhanggal feljebb, V = negyedhanggal lejjebb, R = három negyedhanggal lejjebb
B2 – Időtartam
A spanyol terminológiának megfelelő jelölés: R, C, N, S, F , M, L, P (hogy megsokszorozza az előző érték 1,5). Bármelyik időtartam értékét a fent említett értékek megadásával lehet meghatározni. Emellett a következő algoritmusok vannak definiálva: 0 = normál, 3 = triplett, és így tovább rendszertelen értékekkel.
B3 – Végső meghatározás
A képernyőt beolvasva, a számítógép automatikusan osztályoz minden hangot. Amint meghatározta a hang hangmagasságát és az időtartamát, a zeneszerző megnyomja a szóköz billentyűt, és a képernyőn megjelenik a / jellel.
B4 – Redundancia
Az egyszerű és gyors adatbevitel érdekében, a COMDASUAR kihasználja a zenei adatok nagyfokú redundanciáját. Ebben az értelemben, a számítógépnek csak azokat az elemeket jelzik amikor, egyik hang egy másikra változik. A jelölés minden eleme, mint az oktáv, fokozat, kromatika, időtartam változatlan, nem kell jelezni, hogy a számítógép által kiszámított érték megegyezik az előző értékkel.
A COMDASUAR kihasználja a redundancia előnyeit, amelyek meghatározásával a zenei adatok bevitelének különböző módjaival határozható meg:
Mode 0 (J0): Ez a szokásos mód. Minden egyes hang hangmagassággal és időtartammal definiált.
Mode 1 (J1): Állandó időtartam. Az elején megadva, egy hangok sorozatának azonos időtartamú értékét jelzi.
Mode 2 (J2): Állandó hangmagasság. Az elején megadva, egy ritmikai sorozat azonos hangmagasságát jelzi.
Mode 4 (J4): Ismétlés. Ezt az üzemmódot akkor használjuk, amikor egy hangot legalább egyszer megismétlünk. Először is jelzi, hányszor kell megismételni, majd a hangok sorrendjét, amelyet egy másik módjelző határoz meg. Ez a modell kifejezetten hasznos trillák, tremolók stb. esetén.
Mode 5 (J5): Egy hangsorozat ismétlése. Ezzel egy már korábban megírt hangsort lehet beszúrni. Nincs korlátozás a megismételt sorozat hosszára. A sorozat első és az utolsó hangját kell feltüntetni.
B5 – Szerkezet
Asuar a hang szerkezetét “egy glissando vagy egy vibrato szerű változásként” definiálja.
Glissando – Mode 3 (J3)-hoz hasonlóan kell alkalmazni, és meg kell adni a glissando kezdő és befejező hangjának magasságát és időtartamát. A glissandót olyan hangok gyors sorozatából nyerjük, amelyek frekvencia különbsége igen kicsi, és a glissandó irányát követi. A számítógép kiszámítja hány hangot kell kiadni, és mindegyik hang frekvenciáját, az egymást követő hangok rögzített sebessége alapján. Evvel az eljárással meg lehet tervezni bármilyen frekvencia variációt.
Vibrató – Egy szinusz hullám pontjaiból számítható ki, melynek központi hangja a tengelyen van és amplitúdója a hang 16-d része. Az ismétlés frekvenciája a fordulatszám-szabályozó helyzetétől függ. N = 60 sebességnél ez 8 ciklus másodpercenként. A számítógép kiszámítja ennek a szinusz hullámnak 32 pontját egy táblázat alapján. A sebességnek megfelelő hangokat bocsájt ki, a glissandóhoz hasonlóan történik és folyamatos vibrátó hallható. A vibráto eleje Mode 6 (J6)-ként, a vége Mode 7 (J7)-ként van megadva. A kettő közé bármennyi hang elhelyezhető.

C – számítógépes programok.
José Asuar azokat a programokat hívja számítógépes programoknak, amelyekkel a számítógép kreatívan avatkozik be (lejátssza memóriában található kottát), vagy úgy viselkedik, mint egy előadóművész (manipulál egy memóriában tárolt kottát). A COMDASUAR EPROM-jában a következő programok vannak eltárolva:
C1 – Kánon.
C2 – Retrogradáció.
Annak a résznek, amelyiket visszafelé kell játszani, meg kell adni a kezdő és befejező hangját.
C3 – Hang átalakítás.
Legalább két memóriában tárolt hangot lehet lejátszani. Ez lehetővé teszi, 2 azonos hosszúságú hang hangmagasságának cseréjét. Elegendő jelezni, hogy melyik hang változott meg.
C4 – Időtartam változtatás.
Az előzőhöz hasonló. A hangmagasság megtartása mellett, a hang hosszát (időtartamát) változtatja meg. José Asuar állítja, hogy ezt a 2 programot ő fejlesztette ki, egykori professzora, Boris Blacher, hatására. Evvel, a zeneszerzéshez a lehetőségek széles skáláját nyújtja nekünk.
C5 – Valószínűség.
Ehhez a programhoz, meg kell határozni és számszerűsíteni azokat a zenei elemeket, amelyekre valószínűleg hatással lesz. A COMDASUAR lehetővé teszi a tárhelyek, a hangmagasságok, az időtartamok, a harmónia és a hang textúra (vibrato és glissando) egyidejű és független véletlenszerű szervezését.
C6 – Időtartamok csoportos beszúrása.
Normális esetben, a véletlenszerűen létrehozott programban a hangok listáinak csírája egyhangú és tagolatlan. Evvel a programmal lehet szüneteket beszúrni, és kijelölni azon hangcsoportokat, amelyikkel a valószínűsíthetően ugyanolyan időtartamú hangok csoportját lehet kijelölni. A hangok mennyisége, helye és állandó időtartama a valószínűséggel van kiszámítva.
C7 – Más számítógépes programok.
José Asuar számos további számítógépes programot fejlesztett ki, amelyek a konkrét zenei részek megvalósításához szükségesek. Az egyik legjobb példa erre “Asi Hablo el computador” című darab, az azonos című lemezről, amit számsorozatok és különböző aritmetikai játékok, amik meghatározzák a hangok ütemét, alapján komponált. Más kompozíciókban, José Asuar az időtartam csoportok és a hangmagasság csoportok aleatorikus kombinációját használja. Különösen érdekesek az olyan furcsa keverékek, mint a modális sorozatok a szerializmushoz tartozó ritmikus sorozatokkal, vagy mint az argentin vidalita dallamok használata, vagy mint az “Asi habló el Computador” lemez darabjaiban.

HARDVER

asuar-1D – Hangok előállítása.
Az összes hangot egyetlen kvarc oszcillátorral segítségével állítja elő. Ez az oszcillátor 2048 kilociklussal rezeg és a különböző hangokat ezen frekvencia leosztásával vagy többszörözésével nyeri. Például, ha egy oszcillátor másodpercenként 28160-t rezeg: ez kívül esik a hallható hangtartományon, de ha elosztjuk 64-gy el, a 440 cps-ú hangmagasságot (“A” hang) kapunk. 64 és 128 között az osztásnak vagy többszörözésnek 64 lehetősége van, és ha úgy döntünk, az összes hangot a temperált skála értékeinek közelében választjuk meg, akkor közelítőleg a zenei skálát tudjuk előállítani. Ezért a rosszabb hangolás, amelyik a magasabb hangoknak felel meg, felharmonikus 70-ként van definiálva, amely közelítőleg egy negyed hangnak felel meg. A mélyebb hangok felé egyre jobb a hangolás. A hangokat a rendszer frekvencia leosztásával, az Intel 8253 Időzítő áramkör segítségével, kapjuk meg. Ez az időzítő ugyanabból a frekvenciából képes egyszerre 3 különböző felharmonikust előállítani. A mikroprocesszor 16 biten adja meg az időzítő mindhárom osztójának peremfeltételeit, hogy az ugyanannak a stabil intervallumú oszcillátornak felharmonikusaként állítsa elő a 3 hangot. A COMDASUAR, vagy az 2048 kciklusú fix frekvenciájú kvarc oszcillátorral vagy egy,- kézzel vagy feszültség vezérléssel szabályozható -, változtatható frekvenciájú oszcillátorral működik. Így két lehetőség van a hangok előállítására: a fix és a változó hangolás.

E – Ritmus megvalósítása.
A COMDASUAR a ritmus előállításához a mikroprocesszor azon tulajdonságát használja fel, hogy működését egy külső eszköz megszakítási jelével lehet aktiválni. A COMDASUAR belső logikája egy megszakítási jelre vár.
Amikor egy megszakítás érkezik, a mikroprocesszor elugrik hogy végrehajtson egy programot, ami a minden egyes hanghoz rendelt időtartam számláló értéket csökkenti. Amikor a számolást befejezte, egy következő megszakítás jelre vár, hogy megismételhesse ezt a műveletet. A COMDASUAR egy változtatható frekvenciájú multivibrátorral dolgozik, a megszakítási jel létrehozásához, amivel a sebesség kézzel növelhető vagy csökkenthető. A maximális sebesség 19-20 hang percenként.

F – Analóg egység.
Minden hang előállításához szükség van egy feszültség vezérelt szűrőre, egy burkológörbe generátorra, és egy feszültség vezérelt erősítőre. A feszültség vezérelt szűrők hat digitál-analóg átalakítót tartalmaznak, amelyek kimenetei két darab párhuzamos interfész (Programmable Peripheral Interface, INTEL 8255 programozható periféria interfész) összes portjának 7-7 bitjére megy. A 8. bitet a burkológörbe generátor indításához használják. Három hangonként van egy hullámforma generátor, amely tartalmaz egy demultiplexert, hogy a négyszög jelet nyolc részre ossza. Így az eredeti frekvencia nyolc részre van osztva, és a hangmagasság három oktávval csökken. Ezt a lépcsős hullámot szűrőn átvezetve, különböző spektrumok létrehozása lehetséges, amelyekben lehetőség van az első 8 harmonikus viszonylagos nagyságával játszani. Evvel az eljárással néhány akusztikus hangszer jól ismert hangjához nagyon hasonló hangzás érhető el.
Effektek előállításához a COMDASUAR további analóg egységet is tartalmaz: egy fehér zaj generátort, egy rózsaszín zaj generátort, két ring modulátort használ olyan felharmonikus spektrumok előállítására, mint csengő hangok, két tremolo generátort, két alacsony frekvenciát előállító generátort szinusz, háromszög és négyszög feszültség előállításához, amelyek vezérlik a különböző effektek (vibrato, tremolo, stb.) létrehozásához szükséges szűrőket és erősítőket. A COMDASUAR a térhatás effekt megvalósításához egy fázisváltót, valamint olyan kiegészítő egységeket, mint inverterek, szorzók, keverők, zengetők, stb. is tartalmaz.

G – Kotta tárolása
A zenei adatok tárolására 2 Kbyte RAM memória szolgál. A legtöbb kód egyszerűsége és a redundancia által csökkentett információ miatt, ez a memória méret 2000 db 6 szólamú hangjegy tárolására elegendő. Fizikailag ez az információ egy kazettán van. Innét a zenei adatok átvitele a COMDASUAR memóriájába nagyon gyorsan, mindössze néhány másodperc alatt történik.

H – Szinkronizáció
Amint azt korábban megállapítottuk, a COMDASUAR maximum 6 szólamú polifonikus hangot képes előállítani. 6-nál többszólamú hang előállításához, szinkronizálni kell őket egy több sávos berendezés segítségével. 4 sávos magnó esetén, egy sáv arra szolgál, hogy a megszakítások impulzusait rögzítse. Az egész szinkronizálásával a fennmaradó 3 sávon akár 18 szólamú hang (sávonként 6 szólamú hang) rögzíthető. Az “Asi Hablo el computador” című lemezen volt egy két sávos REVOX A77 magnó segítségével rögzített felvétel. A két sávval a szinkronizálás úgy történt, hogy az első felvételhez a sáv legelején volt egy referencia hang. E hang kibocsátása után, a COMDASUAR egy bizonyos ideig számolt és elkezdte lejátszani a kottát. A második felvétel szinkronozásához ezt a referencia hangot is tartalmazó felvételt le kellett játszani, és ezután a számítógép elkezdte lejátszani az új kottát.

KONKLÚZIÓ

A COMDASUAR nem csak egy nagy teljesítményű számítógép alapú kompozíciók létrehozásához volt hasznos, hanem a pedagógiai és oktatási célokra is. Sok tulajdonsága a számítógépes zenei fejlesztésben évekkel megelőzte korát. José Asuar később számos új kiegészítést ajánlott valamint a komponálással és a valósidejűen zenei előadással kapcsolatos javításokat ezen az autentikus eszközön, a COMDASUAR-on, például az először egy egyszólamú, majd két egyszólamú, és végül egy többszólamú zongora-szerű billentyűzet tartozék. Érzékelőket és optoelektronikai eszközöket is kipróbált, és ez lehetett a fejlesztésének legfontosabb lehetséges területe. A COMDASUAR Latinamerica büszkesége és beleértve az összes leírást és kézikönyvet, ami felsorolja és részletesen leírja az úttörő számítógépes zene hangszereket. A COMDASUAR egyedisége, mint szekvencer, a kottaszerkesztő, algoritmikus komponáló eszköz, és a hang szintézis programok ugyanolyan erényekkel bír, mint az Egyesült Államok és Európa kulcsfontosságú számítógépes zenei fejlesztései.

Válogatott diszkográfia:

borító3

Jose Vicent Asuar ‎– Obra Electroacústica (3xCD)

nw 2013-07-28 Jose Vicente Asuar

Elektronikus- / elektroakusztikus zene sorozat

José Vicente Asuar 80 éve, 1933 július 20-án született. Ennek alkalmából a műsorban az alábbi zenék hangzottak el.

Jose Vicente Asuar ‎– Obra Electroacústica 3 x CD Box

borító2

2005 közepén, amikor Pueblo Nuevo Netlabel elkezdte tevékenységét, elindítva Elektroakusztikus Zenei platformját, ami akkor nem volt más, csak az alapítók vágya. Öt évvel később, katalógusuk számos, ebből a szempontból mérföldkőnek számító zenét tartalmaz, és ekkorra már különböző generációjú zenészek és hangművészek találkozóhelye. José Vicente Asuar fontos és úttörő munkáit kínálják most nekünk , – egy hatalmas és elérhetetlen zenei anyag bemutatásával. Ugyanakkor ez egy kiváló lehetőség, hogy bemutassák kiapadhatatlan művészetét, aminek időről időre kiváltságos tanúi lehettünk. A legtöbb darab, különböző, régóta beszerezhetetlen lemezekről és kazettákról került a kiadványra. Ugyanakkor ez magába foglal egy kihívást is: azt, hogy aktívan kell felkutatnunk hangemlékeinket, és nem várhatunk másokra, hogy ezt megtegyék, és ezen hanganyagok bemutatásával,- identitásunk igaz és hű leképzésével-, beszéljünk a múltunkról és jövőnkről.
Ez a gondosan kidolgozott válogatás a zenetörténet felbecsülhetetlen darabját, a chilei elektroakusztikus zene mesterének és úttörőjének, Jose Vicent Asuarnak, teljes elektroakusztikus életművét mutatja be.

1. Variaciones Espectrales (1959): Szalag zene,
Germán Silva koreográfiájával készült „Germinal” című balett zenéjeként használták. 1964 májusában, Santiagóban, a Ballet de Arte Moderno. Teatro Municipal-ban mutatták be.
2. Preludio La Noche (1961): Szalag zene,
A Technische Horschule Studio-ban, Karlsruhe, Németország komponálta. Germán Silva koreográfiájával készült „Germinal” című balett zenéjeként használták. 1964 májusában, Santiagóban, a Ballet de Arte Moderno. Teatro Municipal-ban mutatták be.
3. Serenata para mi voz y sonidos sinusoidales (1961): Szalag zene,
Befejezetlen darab, a szerző „nem katalogizált” műként jelölte meg. A Technische Horschule Studio-ban, Karlsruhe, Németország, komponálta.
4. Estudio Aleatorio (1961): Szalag zene,
Befejezetlen darab, a szerző „nem katalogizált” műként jelölte meg. A Technische Horschule Studio-ban, Karlsruhe, Németország komponálta.
5. Catedral (1968): Szalag zene,
4 sávos szalagra készült eredeti változat Az „Imagen de Caracas” című (Consejo Municipal de Caracas, Venezuela, felkérésére, a város alapításának 400. évfordulójára készített multimédiás) darab része.
6. Divertimento (1967):
Szalag zene,
A Darthmouth Arts Council, USA szponzorációjával készült, International Electronic and Computer Music Contest díjat nyert mű. Az „Imagen de Caracas” című darab része.
7. Caleidoscopio (1968):
Szalag zene,
4 sávos szalagra készült eredeti változat. Az „Imagen de Caracas” című darab rész.
8. La Noche II (1967): Szalag zene

1. José Vicente Asuar ‎– Obra Electroacústica (2011, 3xCD, Pueblo Nuevo ‎– PN_CD 08) CD1 1. Variaciones Espectrales (1959)
2. Preludio La Noche (1961)
6. Divertimento (1967)
7. Caleidoscopio (1968)
8. La Noche II (1967)

disco_asuar_2-2

1. Guararia Repano (1968): Szalag zene,
1975-ben Concours International de Musique Electroacoustique de Bourges-on 3. helyezett mű.
2. Buffalo ’71 (1971): Szalag zene,
New York University Electronic Music Studio-ban komponálta.
3. Affaires des Oiseaux (1976): Szalag zene,
Groupe de Musique Electroacoustique de Bourges GMEB megbízására készítette.
4. Amanecer (1977): Szalag zene,
Institut für Sprache und Kommunikation at Technische Universität Berlin, Németországban eltöltött ideje alatt készítette.
5. Elegía (1982): Szalag zene

2. José Vicente Asuar ‎– Obra Electroacústica (2011, 3xCD, Pueblo Nuevo ‎– PN_CD 08) CD2 1. Guararia Repano (1968)
3. Affaires des oiseaux (1976)
5. Elegía (1982)

disco_asuar_3-2

1. Diálogos (1985): Szalag zene,
1985 októberében a Festival Anacrusa. Sala Goethe-n, Santiago, Chile, mutatták be.

2. En el Jardín (1985): Szalag zene,
3. En el Infinito (1987): Szalag zene,
4. Erase una vez (1989): Szalag zene,
5. Cuatro Piezas Instrumentales (1989): Szalag zene

3. José Vicente Asuar ‎– Obra Electroacústica (2011, 3xCD, Pueblo Nuevo ‎– PN_CD 08) CD3 5. Cuatro Piezas Instrumentales (1989)

Itt hallgathatod meg az adást (kezdés 0:00-től):

no wave 2013-07-28: part1
no wave 2013-07-28: part2
no wave 2013-07-28: part3
no wave 2013-07-28: part4

阿部薫 (Kaoru Abe)

Abe2

阿部薫 (Kaoru Abe) (1949 május 3-án Kawasaki Cityben, Kanagawa prefektúrán született) nagy hatású japán avantgárd / free dzsessz szaxofonos, aki általában szólóban játszott, és akit gyakran tekintenek a legnagyobb energikus, nyers hangú szaxofonosnak. Fiatalon, kábítószer-túladagolásban halt meg, és kötelezte el magát a japán underground dzsesszel. Megházasodott Izumi Suzuki írónővel, ami témája volt Koji Wakamatsu ’Endless Waltz’ című filmjének. Fiatal korában autodidakta módon tanult szaxofonozni. Zenélt Masayuki Takayanagival, Derek Baileyvel, Sabu Toyozumival, Aquirax Aidaval és Motoharu Yoshizawaval. Állítólag Abe befolyást gyakorolt Otomo Yoshihidere és Masayoshi Urabere. Kyu Sakamoto híres énekesnő unokatestvére volt.
Számos hallgató a 70s évektől ezt az avantgárd japán zenészt tekintette az addigi legnyersebb hangú szaxofonosnak. Néhány szaxofonos szerint az általa kiadott hanggal el lehet távolítani a régiségről a lakkréteget, meg lehet főzni egy 20 font súlyú libát egy óra alatt, vagy akár el lehet fújni egy kisebb rágcsálót 200 láb távolságra. Kaoru Abenek kétségtelen hatása volt az altszaxofon és klarinét játékra, alig titkolt ambíciója volt, hogy ő legyen az új Artie Shaw. Sajnos, korai halála azt jelentette, hogy nem élhette meg a japán avantgárd zenei élet fénykorát, nem élvezhette az ilyen típusú szaxofon játék jelentőségét, amivel a 90-s évekbeli free dzsessz iránti megnövekedett érdeklődés idején felhívhatta volna magára a figyelmet. Megjelent lemezeinek nagyobb részét soha nem tarthatta kezében, mivel legjobb munkáinak egy része csak a halála utáni években jelent meg.
Ugyancsak nem élvezhette a CD-formátum adottságait, amely lehetővé teszi a játékidő növelését, ami lehetőséget adott volna, hogy megfelelően dokumentálhassa a kibontakozó energikus előadását. Számos kis kiadó gyakorlatilag háziipari körülmények között adta ki posztumusz lemezeit, több éven keresztül nyomott ki évente több CD-t. Rajongói inkább halála napjától visszafele számolják a felvétel időpontját, a magasabb szám alapvetően a rajta található zsenialitás nagyságának lehetőségét jelzi. Számos magyarázatot van erre, az egyik kicsapongásaiban gyökerezik, és a másik talán egy rosszabb átok, multi-instrumentalizmus.
wind2Akárhogy is, ez az előadói életmód állítólag alkohollal áztatott, drogokkal és magányos szippantásokkal telített és tragédiával ért véget. Ezek a motívumok inspirálták az Endless Waltz című film létrejöttét, amely a Suzuki Izumi írónővel kötött házasságát feltételezhetően meséli el – akinek ha hinni lehet a forgatókönyvnek, még több problémája volt mint amit ő okozott. A 70-es években, aminek a végét nem érte meg, néhány rajongó érzi a benne lappangó pattogó tűz elkerülhetetlen izzását, amit ismételten kioltott a mocskos víz. Ebben az esetben, nem teljesen hibáztatható személyesen azért, hogy egy olyan életmódot követett, amit egy ilyen karrierhez feltétlenül szükségesnek gondolt. Dexter Gordon briliánsam játszott egy egész üveg vodka elfogyasztása után, és számos elismert free dzsessz remekművet rögzítettek LSD hatása alatt levő zenészekkel.
Abe későbbi anyagainak varázserejének néhány hiányossága, hogy nem érezni ezt a felfogást, és hogy más hangszereken is bemutatkozik, így a ijedt harmonika és durva gitárjátékával. Történelmileg, kevés szaxofonos ismert, akit dicsértek a saját hangszerparkjától eltérő hangszeres játékáért, így ebben a kérdésben, mikor magát a fontos fejlődést kellene figyelembe venni, minden kritikus visszavonulót fúj. Más japán zene tudósok dicsérték a később Abe anyagokat és a különböző hangszer használatát, de még ők is úgy vélik altszaxofonos játékának még soha nem volt párja. Egy dolog biztos, nem számít, milyen rendkívül zajos sikere van a japán zenei színtérnek, azóta nincs még egy olyan jó nád játékos mint ő.
Azt állították, szóló darabjai, kreatív játékának csúcsai voltak, de kihasználta a lehetőséget, hogy a kiváló amerikai free dzsessz dobos Milford Gravesszel, valamint a brit szabad improvizáció alapító, gitáros Derek Bailey-vel készítsen lemezt. Ezekben Abe rendkívül erős játékával, két teljesen különböző kontextusokban, működik közre. Más japán free dzsessz zenészekkel készített lemezen is hallható, mint például az Aida’s Call albumon, amelyben együtt játszik a dinamikus trombitás Toshinori Kondoval, és virtuóz nagybőgős Motoharu Yoshizawaval. Abe egyik legkorábbi együttese 1970-ben, Masayuki Takayanagival alkototta New Directions duó volt.
1978 szeptember 9-én halt meg.

Abe3-2

Válogatott diszkográfia:

nord2Exif_JPEG_PICTUREmort2
gaya1-2gaya2-2gaya3-2
gaya4-2gaya5-2gaya6-2
gaya7-2gaya8-2gaya9-2gaya10-2gayabox-2partitas2
kurai nichiyoubi2kaze ni fukarete2akashia no ame ga yamu2
last2studiosession2solo19720121-2kagayakeru nintai2trio2bed2abe713-2
winter2abe30-2Koseinenkin2gradually2mass2aida2lastrec2senzei2box7-2box4-2

Abe ・ Yoshizawa ‎– 北 [Nord] Duo ’75
Abe-Toyozumi Duo ‎– Overhang-Party – A Memorial To Kaoru Abe
Kaoru Abe ‎– Mort À Crédit
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 1
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 2
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 3
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 4
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 5
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 6
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 7
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 8
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 9
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya Vol. 10
Kaoru Abe ‎– Solo Live At Gaya
阿部薫 ‎– 彗星 (Partitas)
阿部薫 ‎– 暗い日曜日 (Kurai Nichiyoubi)
阿部薫 ‎– 風に吹かれて (Kaze Ni Fukarete)
阿部薫 / 佐藤康和 ‎– アカシアの雨がやむとき ‎(Akashia No Ame Ga Yamu)
Abe Kaoru ‎– Last Date 8. 28, 1978
Kaol Abe ‎– Studio Session 1976.3.12
阿部薫 ‎– またの日の夢物語 [Solo.1972.1.21]
阿部薫 ‎– 光輝く忍耐
阿部薫 ‎– Trio 1970年3月, 新宿
阿部薫 ・ 山崎弘 ‎– Jazz Bed
阿部薫 ‎– Winter 1972
阿部薫 ‎– 遥かな旅路
高柳昌行・阿部薫 ‎– 解体的交感
高柳昌行・阿部薫 ‎– 漸次投射 Gradually Projection
高柳昌行・阿部薫 ‎– 集団投射 Mass Projection
Kaoru Abe / Motoharu Yoshizawa / Toshinori Kondo / Derek Bailey ‎– Aida’s Call
阿部薫 ‎– The Last Recording
Kaoru Abe & Sabu Toyozumi ‎– Overhang Party / Senzei
阿部薫 ‎– CD Box 1970-1973
阿部薫 ‎– 未発表音源+初期音源

no wave 2013-07-14: 阿部薫 (Kaoru Abe)

Improvizatív zene sorozat

阿部薫 (Kaoru Abe) 35 éve, 1978 szeptember 9-én halt meg. Ennek alkalmából a műsorban az alábbi zenék hangzottak el.

Derek Bailey ‎– Duo & Trio Improvisation

bailey2

Ezen az 1978-as lemezen, az elismert brit gitáros hallható számos, abban az időben a japán dzsessz avantgárd élvonalába tartozó zenész társaságában Ezek a zenészek, mint Kaoru Abe (aki még abban az évben meghalt), a néhai nagybőgős Motoharu Yoshizawa, és a trombitás Toshinori Kondo Bailey méltó partnerei.
Bailey duója Kondoval, ahogy egyszerre vív a két trombitával, a szabad improvizáció egy tömör gyöngyszeme, míg Abe-vel és szaxofonos Mototeru Takagival alkotott triójában hagyja őket vijjogni. A lemezen található néhány duó felvétel Kondoval és Takagival. Az egyik egy rövid darab, több kürttel, nagyon úgy hangzik, mintha a néhány hónappal a felvételt megelőzően elhunyt Rahsaan Roland Kirk emlékére készítették volna. A másik egy nagyon kellemes, megfontolt előadás, ami vízcsobogással kezdődik, és egy hangzuhatagban teljesedik ki. A trió (Bailey, Yoshizawa, és a dobos Toshi Tsuchitori) nyitó darabja után, zárja is a lemezt, így a hallgató úgy érezheti egy érdekes kerekasztal ötletelésnek, a kultúrák találkozásának tanúja volt, ami nem végződhet teljesen másképp. A „Duo & Trio Improvisations” Bailey hosszú diszkográfiájának nem egy egetrengető darabja, de kitűnő és elmélyülést igénylő, említésre méltó.

1. Derek Bailey ‎– Duo & Trio Improvisation (2003, CD, Kitty Records ‎– MKF 1034)

3. Improvisation 23 (Derek Bailey, Kaoru Abe & Mototeru Takagi)

阿部薫 (Kaoru Abe) ‎– 暗い日曜日 (Kurai Nichiyobi)

abe-sombre2

“Kurai Nichiyobi” (“Sombre Dimanche”) két koncertet anyagát tartalmazza, Az első december 4-én (1971), az Akita University Festival-on, a másik két nap múlva egy dzsessz kávézóban volt. A korábbiról egy felvétel, az “After The Acacia Rain” egy szenzációs változata hallható. Ez radikálisan eltér az „Acacia No Ame Ga Yamu Toki”-n hallható Abe klasszikustól (amit csak öt héttel korábban adott elő) . Az eredetihez képest rövidebben játssza, pimaszul intonálja az alap dallamot, mielőtt teljesen elborulna az agya. Ez a felvétel Abe masszív pályafutásának egyik korai csúcspontja, egy hihetetlenül őrületes, vibráló, és szándékosan nyers előadás, valamint az egyetlen, amelyen könnyen kimutatható Ayler hatása (és nem csak azért, mert hallható a “Ghosts” egy része) – szinte komikusan szemtelen, ahogy az eredetire hivatkozik, ami után következik egy gonosz, nyaktörő elszállás, ugyanúgy, ahogy később a “Sombre Dimanche”-ban is csinálja.
A következő felvétel az “Alto Saxophone Solo Improvisation” egy lenyűgöző alt szaxofon improvizáció, amely, ha nem is a szívdobbantóan intenzív, de több technikai megoldást bemutat Abe játékából. Egyfajta technikai demonstráció, végül is felvonultatja kedvenc trükkjeinek sorát: a rövid, brutálisan fújt hangokat, váratlanul egyik hangot a másik után lövellve ki, és a felhangfújások olyan durvák, hogy egyfajta elektronikus torzításhoz hasonlítanak, gyorsan egymás mellé rakva a játékos dallamos hangokat. Abe teljes szaxofon repertoárját felvonultatja itt, a spektrum egyik végéből elképesztő ügyességgel és káprázatos iramban ugrálva a másikra.
A következő egy basszus klarinét improvizáció, és amit a PSF kiadó által megjelentetett lemezek is bizonyítanak, Abe basszusklarinét darabjai alapvetően különböznek az altszaxofon darabjaitól, a két hangszer közötti nyilvánvaló hangzásbeli különbségen túl. Bár minden bizonnyal nem fél a saját, tipikusan őrült stílusában, a megszokottól eltérően használni a basszus klarinétot, Abe látszólag szereti a tompa, szomorkás hangszíneket. Hallgatva a darabot az előző két alt szaxofon őrület okozta sokk után megkönnyebbülés ennek visszafogottsága, és nem kétséges, némi enyhülést ad azoknak, akik hallották azokat. Ez egy tipikus Abe basszus klarinét kalandozás: óvatosan rakja össze a szép, dallamos futamokat, megszakítva hosszan elnyúló és lassan halkuló hangokkal – bár ez aligha nevezhető “soundscape”-nek.

2. 阿部薫 (Kaoru Abe) ‎– 暗い日曜日 (Kurai Nichiyobi) (1997, CD, Tokuma Japan Corporation ‎– TKCA-71096)

1. アカシアの雨がやむとき (After The Acacia Rain)
4. 暗い日曜日 (Sombre Dimanche)

阿部薫 (Kaoru Abe) ‎– 未発表音源+初期音源
(Mi Happyou Ongen + Shoki Ongen)
4 x CD BOX

box2

Abe a legjobb! Durván általánosítva az AMM / SME/MIC/FMP és AACM / ESP free dzsesszben képviselt tendenciáinak ellentéte, nehéz megmondani, hogy Abe az európai improvizáció előkelő, szakállas zenészeihez vagy inkább az amerikai szabadságharcos merész funkos előadóihoz hasonlítható-e. Mindkettőből a legjobbként ott van a tenger nyugati oldalán, de egyikhez sem hasonlítható, az izgága, borotvaéles alt szaxofon stílus keveredik a makacsul tépelődő kusza érzelmességgel, olyan mint egy Anthony Braxton és egy szomorúbb, dühösebb Albert Ayler keverék.
A DIW kiadó megjelentette a „Mass Projection”-t, egy 1970 júliusi koncert, korábban ki nem adott anyagát, ami annyira hihetetlen intenzitású, egyenesen fenomenális, amennyire csak remélni lehetett. Eredetileg a PSF adta volna ki, de DIW erkölcstelenül közbelépett – azután, hogy a PSF-fel már megállapodtak – és lényegesen nagyobb ajánlatot adott a kiadásra.
A “Mass Projection” – a cím utalás Takayanagi improvizációs filozófiájára – annyira kíméletlen, amennyire lehet, és utólag egy fajta snuff-jazz előfutárnak lehet tekinteni, amiben a falrengetően harsány Borbetomagus az egyetlen igazi összehasonlítási pont, akik 10 évvel később kezdik ezt a stílust játszani. A két felvétel – 29 és 24 perc hosszúak, állítólag a szóban forgó koncert első és a harmadik darabja – Takayanagi és Abe egyenletesen lélegzetelállítóan intenzív fülsiketítő géppuskaszerű párbeszéde. Takayanagi játéka egyszerűen szenzációs, ördögi esszencia, gitárjának borotvaéles kőomlásra hasonlító hangja, amely lyukat hasít a levegőbe; Abe, ahogy elvárjuk, felnő a kihíváshoz, fejben egyben van Takayanagival, és mint egyik robbanás a másik után jön ki belőle minden. Egy pillanatra sem lazítanak (bár van egy rövid pihenő a második szám 17. percének környékén), és ellentétben “Kaitaiteki Kokan”-nal, egy igazi zenei szintézist érnek el: zenei intelligenciával és készséggel, valamint hihetetlen energiával felvonultatott visszacsatolással és a zajjal hoztak létre egy félelmetesen sűrű és texturált harsány morajt, ami ebben az időben példa nélküli volt. Az egyike azoknak a besorolhatatlan archív felvételeknek, ami nem egy “új” album, és nem ismételt kiadás, a “Mass Projection” izgalmas, szenzációs, egy meglepetés – ami a két előadótól valaha is hallható legkeményebb zenék egyike lehet.

3. 阿部薫 (Kaoru Abe) ‎– 未発表音源+初期音源 (2012, 4 x CD Box, Youth Inc. ‎– YOUTH-165) (CD1)
高柳昌行・阿部薫* ‎– 集団投射 (Mass Projection)
1. 阿部薫・高柳昌行 Duo – 1970.7.9 Station ’70

Kaoru Abe ‎– Mort À Crédit

mort2

A „Partitas” című dupla albuma (1973-ban vették fel, és 1981-ben jelent meg) utáni „Mort À Credit”, volt Abe utolsó, életében megjelent lemeze.
Céline egyik regényének ‘Mort À Credit’ volt a címe. A cím egyezés nem véletlen, legalábbis bizonyos értelemben – Abe állítólag nagy Céline rajongó volt, és a PSF-nél megjelent szóló lemezeinek mellékletében a címekhez Céline szövegek japán fordítását csatolta. Az albumon egy 1975 október 18. koncert két altszaxofon improvizációja található, és további öt (három alt, két szopranino) egy másik, pár nappal korábbi fellépéséről. Eredetileg 1976-ban jelent meg a Kojima kiadónál, (a új kiadás nem tartalmaz kiadatlan anyagot), és elmondható, hogy Abe stílusában jelentős változás állt be.
Úgy tűnik, hogy Abe kicsit visszavett sietős játék stílusából – ez talán részben az idő múlásának tudható be – és egyre jobban érdekli a hangok közötti idő intervallum, valamint a megszólalás pontos ritmusa. Amíg korábban nem egészen tudatosan, itt már nagyon határozottan alkalmazza ezt, mint ahogy a korábbi koncert két felvétele bizonyítja, amelyekben a durván megszakított hangok közötti szünetek annyira egyenletesek, hogy a létre jött ritmus olyan, mintha egy lassított stroboszkóp vezérelné.
Az egymást követő futamok annyira durvák, nyersek, szinte már  obszcén szaggatott dudálások, Abe gyorsan szalad végig az oktávokon szokatlan ütemben előre- vagy visszafelé. Rendszeresen nagyon éles nyüszítéssel és vinnyogással (és néha merész síró-dallammal) töri meg és hihetetlen egyszerű és vicces dallamokat játszik.
A végső hatás olyan, mintha valaki tűsarkú cipőben szteppelne a templomban. Ez a két felvétel a CD kiadáson közvetlenül és hallhatóan lemezről lett újrakeverve, ennek hátrányával és előnyével, mint a meggondolatlan mikrofon elhelyezés, vagy Abe kiszámíthatatlan színpadi mozgása – egyes részek körülbelül 50%-kal tisztábban szólnak, mint mások, és több helyen a hang határozottan hullámzik, távolságtól függően tompítja a magas hangokat, és így olyan a hangzás, mint egy virtuális géppuskából kilövellő, középmagasságban megszólaló, dühös szélroham.
Az október 16. három alt előadásból, az első a leginkább lenyűgöző. Ismét lendületes, táncoló hangfutamokkal kezdődik, mintegy bukfencet hányva tör ki a hangszórókból, majd közvetlenül ezután Abe belekezd a hevesen sikoltozó altszaxofon búskomor és fájdalmas hangkitöréseinek egyre ismerősebb technikájába, amiket csendes szakaszokkal választ el. Szinte kizárólag a felső hangtartományban játszik, Abe egy korlátozott hang tartományon belül szólal meg és keményen nyomja, amit egy látszólag kis tartomány hihetetlenül színes textúrájával egészít ki.

4. Kaoru Abe ‎– Mort À Crédit (1995, 2 x CD, ALM Records ‎– ALCD-8,9) CD1

1. Alto Improvisation No.1
2. Alto Improvisation No.2

Itt hallgathatod meg az adást (kezdés 0:00-től):

no wave 2013-07-14: part1
no wave 2013-07-14: part2
no wave 2013-07-14: part3
no wave 2013-07-14: part4

Roberto Cacciapaglia

Cacciapaglia1-2

Roberto Cacciapaglia (Milánóban született) olasz zongorista és zeneszerző.
Cacciapaglia a milánói Conservatorio Giuseppe Verdi-ben szerzett diplomát zeneszerzésből Bruno Bettinelli irányítása alatt. Ugyanebben az időben zenekarvezetést és elektronikus zenét is tanult. Milánóban a RAI-nál (olasz nemzeti televízió) a Department of Phonology-n dolgozott. és együttműködött a pisai CNR-rel (National Research Council), ahol tanulmányait a számítógép zenei alkalmazása témakörben folytatta.
Cacciapaglia kiemelkedő alakja az olasz zenei élet újítóbb vonalának és viszonyítási pont Olaszországban és külföldön, érdeklődése a klasszikus és a kísérleti elektronikus zene között mozog , egy az éles határokkal nem törődő sehova sem sorolható zene irányába. Egy ideig, egyházi zene és a tánc tanulmányokat folytatott, valamint több éven át végzett kutatásokat a hang hatásairól. Zenéje ezekből a tapasztalatokból merít, és inkább érzelmes, mint a hagyományos szabályoknak és szerkezetnek megfelelő.
Munkássága nemcsak az elektronikus zenére terjed ki, hanem az avantgardizmusra, a rock egy (határozottan) egyedi stílusára, a számítógép alapú zenére valamint az egész hangokkal való kísérletezésekre, a klasszikus művekre és az egyéni ötletekkel teli, friss, általános művészeti alapú zenei nyelvezetre. Cacciapaglia zenéjében általában elkeni (vagy jobban mondva ötvözi), a klasszikus és elektronikus zene, a zenekari és a szólista játék, a teljesen kidolgozott és az improvizatív zene, a hagyomány és az érzelem-vezérelt találékonyság közötti határokat. Zenéinek többsége avantgárd ihletésű és a kiemelkedő művészi szabályoknak megfelelő.

Cacciapaglia2-2

Válogatott diszkográfia:

sonanzer-2seinoter-2generazione-2
angelus-2ann-2tra-2
arcana-2tempus-2quatro-2
canone-2ten-2live-2

Roberto Cacciapaglia ‎– Sonanze
Roberto Cacciapaglia ‎– Sei Note In Logica
Roberto Cacciapaglia ‎– Generazioni Del Cielo
Roberto Cacciapaglia ‎– Angelus Rock
Roberto Cacciapaglia ‎– Ann Steel
Roberto Cacciapaglia ‎– Tra Cielo e Terra
Roberto Cacciapaglia ‎– Arcana
Roberto Cacciapaglia ‎– Tempus Fugit
Roberto Cacciapaglia ‎– Quatro Tempo
Roberto Cacciapaglia ‎– Canone Degli Spazi ‎
Roberto Cacciapaglia ‎– Ten Directions
Roberto Cacciapaglia ‎– Live from Milan

no wave 2013-06-30: Roberto Cacciapaglia

Rock zene sorozat

Roberto Cacciapaglia alábbi zenéi hangzottak el.

Roberto Cacciapaglia ‎– Sonanze

sonanze2

Roberto Cacciapaglia az olasz avantgárd egyik legnagyobb hatású tagja, az elmúlt négy évtizedben avval foglalatoskodott, hogy elmossa a klasszikus és az elektronikus zene közötti határokat,hogy  egy hang létrehozása ne legyen műfaj specifikus. A klasszikusan képzett zongorista és zeneszerző Cacciapaglia először a hetvenes évek elején tűnt fel az olasz kísérleti pop király Franco Battiato billentyűseként, a híres második lemezén a “Pollution”-on. Az 1975-ben kiadott, debütáló lemeze, a “Sonanze” milánói felvétele után, Cacciapaglia Kölnbe, az Ohr / Cosmic Couriers kiadó stúdiójába utazott, hogy a krautrock kiemelkedő alakja, Rolf-Kaiser Ulrich (Tangerine Dream, Klaus Schulze, Ash Ra Tempel) felügyelete alatt megkeverje az anyagot. Az eredmény elektronikus- (Moog, szintetizátor), és a klasszikus hangszerek (gitár, oboa, harsona, klarinét) keveréke lett. Cacciapaglia Milánóban a Cosmic Couriers kiadónál saját maga adta ki az albumot, és minden bizonnyal hatással volt rá néhány kozmikus krautrock előadó, mint a Popol Vuh, Klaus Schulze vagy a Tangerine Dream kísérletei, de megtartotta saját személyiségjegyeit.
Valójában Cacciapaglia, a klasszikus értelemben vett kompozíció és az experimentális zenei kalandozás sajátos keverékét adja, ami a “Sonanze” hangzását nagyon egyedivé teszi. Munkája során olyan német együttesekkel ismerkedett meg, mint a Popol Vuh, Tangerine Dream, Wallenstein, Dieter Darks.
A lemez bónusz CD-vel együtt jelent meg, melyen további 15 felvétel van az 1972-74 közötti időszakból.

1. Roberto Cacciapaglia ‎– Sonanze (2013, LP + CD, Мирумир ‎– MR 100702)

Sonanze / Sonances
1. 1st Movement
2. 2nd Movement
3. 3rd Movement
4. 4th Movement
5. 5th Movement
6. 6th Movement
7. 7th Movement
8. 8th Movement
9. 9th Movement
10. 10th Movement

Roberto Cacciapaglia ‎– Sei Note In Logica / Six Notes

seinote2

Fenséges minimál zene az olasz zeneszerző Robert Cacciapaglia-tól – egy lemez, amit Terry Riley, Steve Reich és Philip Glass 70-es évekbeli legjobb művei közé kell rangsorolni! Cacciapaglia más olasz modernisták, – mint Giusto Pio és Franco Battiatto -, által megkezdett hagyományokat követi, – de egy fázis-orientált játékot tesz még hozzá, amivel igazán kinyitja a témákat – így egy, – a vonósok, fafúvósok, elektronikák, marimba, és néhány különösen csodálatos vokális rész bonyolult változatával hoz létre,- leginkább talán Terry Riley hipnotikus hömpölygéséhez hasonlítható -, gyönyörű lírai hangulatú zenét! A borító olyan csodálatos, mint a zene.
Cacciapaglia 1979-es második albuma, ahogy a cím is jelzi, kompozíció hangokra, zenekarra, és számítógépre. Ez az mostani újrakevert kiadás, az eredeti kiadatlan akusztikus változatot is tartalmazza. Ez a korai LP egy anomália az életművében, és úgy tűnik, hogy az akkor aktuális minimál zenei trendhez igazodik, mind a zene, mind a hangszerek nagyon emlékeztetnek Fred Rzewski “Coming Together”, és Steve Reich “Octet” című darabjára (amit, ha tisztességesek akarunk lenni, Cacciapaglia valószínűleg nem hallott, mivel evvel a lemezzel egy időben jelent meg). Az előre nem látható tényező itt a számítógépes hangzás beépítése – annak az időnek szép lenyomata, és a döbbenetes hatása. Óriási hatással volt Jim O’Rourke-ra (csak kérdezd meg tőle), és fogadni mernék, Fennesz is jól ismeri ezt a lemezt is. A borítón látható teniszpálya kiváló fotója is az (egy szép minimalista sport, ha belegondolunk).” Alan Licht – Minimál zenei top tíz.

2. Roberto Cacciapaglia ‎– Sei Note In Logica / Six Notes (2001, CD, Proper ‎– SP005)

Sei Note In Logica
1. Sei Note In Logica (Original Version) First Part
2. Sei Note In Logica (Original Version) Second Part

3. Roberto Cacciapaglia ‎– Sonanze (2013, LP + CD, Мирумир ‎– MR 100702)

Otherworks
11. Skywaves
12. Electric Avenues
13. Birds Over Prague

4. Roberto Cacciapaglia ‎– Sei Note In Logica / Six Notes (2001, CD, Proper ‎– SP005)

Six Notes
1. Six Notes (Acoustic Version) First Part
2. Six Notes (Acoustic Version) Second Part *

Itt hallgathatod meg az adást (kezdés 0:34-től):

no wave 2013-06-30: part1
no wave 2013-06-30: part2
no wave 2013-06-30: part3
no wave 2013-06-30: part4