Malter

Jean Binta Breeze meghívó

Riding on de Riddym
- a ritmus sodrában -
Jean Binta Breeze
jamaikai dub-költőnővel

2003. március 29.
Merlin Színház

szellem/képek: Kiégő Izzók, Andrew ‘Surely’ Wood
Iris Lemonade – Lee Unflyable

hang/hullámok: Sanyi
Gonnok
Haze

helyi csemege: Mango (dobok)

Anyaország
Amikor 1948. június 21-én az Empire Windrush kikötött Anglia partjainál, kezdetét vette a karibiak tömeges bevándorlása az anyaországba. A hajó 497 utasa közül a hivatalos okmányok szerint 17-en jelölték meg foglalkozásként a művészt, zenészt, zenekarvezetőt, de volt olyan is, mint a trinidadi vokalista Mona Baptist, aki irodai alkalmazottként regisztráltatta magát.

A fedélzeten két calypso zenész is izgatottan várta a szebb jövőt, Lord Beginner (Egbert Moore) és Lord Kitchener (Aldwin Roberts), akiknek - és a már Nagy Britanniában élő honfitársaiknak - közreműködésével elkészültek az első brit calypso felvételek. A kezdeti várakozás (a Windrush-on komponált London is the Place for Me eltökéltsége) az ott töltött évek teltével pánikba fordult, és Lord Kitchener 1954-ben The Underground Train című dalában már a földalattin mindennapos rendőrségi atrocitásokról énekel, és szíve társaival együtt Afrika felé húz.

Otthon
Időközben Jamaikán az 50-es évek során gazdasági okokból rádió helyett elterjedtek az Amerikából olcsón beszerzett utcai mobil hangrendszerek (soundsystemek). A háború utáni években a mindennapi élet részévé váltak az utcai mulatságok, ahol a komplett mobil hangberendezések (lemezjátszók-hangfalak) naphosszat pumpálták az aktuális amerikai rhythm and blues slágereket. A hazai lemezkiadók felállításával a zenészek egyre inkább a stúdiók felé tolódott, ahol feljátszották az utcákon deejayk által szünet nélkül pörgetett korongokat.

A tengeren túlról importált R&B-ből a Jamaikán kavargó kulturális egyveleg szűrőjén át (ami jelenleg is 90.9% fekete-afrikai, 7.3% félvér, a rabszolgák felszabadítása után bérmunkásként érkezettek leszármazottai: 1,3% indiai, 0,2% kínai; és 0,2% fehér) kialakult a ska és a reggae, valamint a 60-as évek jamaikai utcai tánckultúrája. Ez adta a dub gyökereit.

Az egyedi ritmikus költői nyelvezet a 70-es évek során jelent meg, amikor a reggae DJ-k a lemezek elvisszhangosított instrumentális B-oldalaira (a dub verziókra) szövegelni kezdtek. Aztán néhányan folytatták zene nélkül, hagyták, hogy a szavak magukért beszéljenek. Természetesen nem számít akkora újdonságnak ez a fajta előadásmód, hiszen a dub-költészet a spoken word hagyományait követi, mely az afrikai társadalmakban fontos szerepet töltött be mint a tudás átadásának nagybecsű eszköze.

Anyaföld
A bevándorlók zeneéhsége csillapíthatatlan volt, és az anyaországban is kezdték meghonosítani a zene és a nyilvános előadások jamaikai formáit, mely a fehér fiatalok egy rétegét is magával ragadta. A Trojan kiadó 1968-ban indult a jamaikai zene brit terjesztésére, a stílusok pedig fehér zenészekre is hatottak, gondoljunk csak a ska hatására a Madnessre vagy a The Clash reggae dalaira, vagy a Rock against Racism fellépő csapataira.

A közvetlen környezet megváltozása a dalokban is visszhangra talál. A kezdetekben a reggae a fekete öntudat szónoklata az Ótestamentumból kölcsönzött szimbólumvilággal, és a csalódottsággal megváltozik a metaforák töltése. Hangsúlyt kap a megtett Afrika-Jamaika-Nagy Britannia útvonalat visszafordítani kívánó, az anyaföldre visszavezető Exodus, a sanyar sorsú, karib bevándorló munkásosztály elnyomását jelképező Babylon, valamint Zion), és az egész 80-as évek végi politikai töltetet kap. A gettó nyelvére építő, a reggae ritmusára lüktető, eszement rímeket láncoló dub költészetben ekkor a nők azonban még inkább elnyomott helyzetben voltak: az ő nevükben senki sem beszélt, legfeljebb a szép nőket jó volt leszólítani, a gonoszakat meg szavakkal szapulni. Ebben a közegben jelentek meg az első női előadók, hogy érzéseiknek ők is hangot adjanak.

Jean Binta Breeze
A jamaikai születésű dub-költőnő, Jean Binta Breeze harminc éves korában próbált szerencsét Nagy Britanniában, az addigra már London kulturális életében aktív szerepet játszó Linton Kwesi Johnson bíztatására. Manapság őt tekintik az első nemzetközi hírű nőnek az addig férfias hangnemű műfajban.

A Jamaikai Drámaképzőben végzett, Kingstonban, ahol a 70-es évek folyamán keresett előadóművész lett és számos felvételen közreműködött. Azóta szülőföldje és Nagy Britannia között ingázik, és kápráztatja el a közönséget jamaikai és trinidadi ritmusoktól lüktető, standard és jamaikai angolul fogant, társadalmi tudatú dub-költeményeivel, melyek a fekete nők mindennapos élményeinek pszichológiáját tárják elénk. Változatos műfajú művei izgalmas témákat feszegetnek: a kingstoni piac gyermekkori emlékétől, a mai London utcáin át a Jamaikai popkultúráig egyaránt találunk bennük visszhangokat. 1988-as Riddym Ravings című első kötete óta négy látott napvilágot és számos hangfelvételen hallhatjuk. Dolgozott a Channel 4-nak, számos forgatókönyvet írt, koreográfus, táncos és színházi rendezői tapasztalattal is rendelkezik.

Riding on de Riddym
Március 29-én, a British Council megbízásából a Papa ante portas szervezésében indult fekete költőket bemutató multimédiás költészeti estsorozat első fellépőjeként őt láthatjuk a Merlin színházban. Az est nagyszerű alkalmat biztosít a magyar közönség számára a kortárs brit kultúra kisebbségi nézőpontjának megismerésére, melyet minden bizonnyal még élvezetesebbé tesz a művésznő oktatói és színházi tapasztalata.

Az audió és vizuális kíséret felelősei: hazai egzotikumunk, Mango dobon, a lemezjátszók mögött Badihali és Sanyi, Gonnok és Haze; valamint a vizuálbrigád tagjai: a Kiégő Izzók, Andrew ‘Surely’ Wood, Iris Lemonade and Lee Unflyable. Az előadóest után az étteremben pörögnek tovább a ritmusok.

Malter playlist 2003.03.21

A március 21-i adásban elhangzott dalok listája:

Zizi Labor – A Zizi bolygó titka (részlet)
Imagination – Just an Illusion
Sade – The Sweetest Taboo
--------------------------------
Esquivel featuring Parti Nagy Lajos – Boulevard of the Broken Dreams (Muterka, búg a lófagyi)
Sylvester – You Make Me Feel (Mighty Real) (live version)
Yazoo – Midnight
--------------------------------
Visage – Fade to Grey
Tiga – Hot In Herre
Indeep – When boys talk
Indeep – Last Night a DJ Saved My Life
--------------------------------
Chicago – Street Player
Ritchie Family – The Best Disco in Town (Original 87 mix)
Tamiko Jones – Can´t live without your love
---------------------------------
Alicia Bridges – I Love the Nightlife
Anita Ward – Ring My Bell (Unknown 80's mix)
Sagat – Luvstuff (Armand Van Helden's Ghetto House mix)
Boytronic – You
Yazoo – Good-bye Seventies
Tiga "Virginmanlover" & Mateo "Scratch" Murphy – Hot in Dub (Live)

This is what John drew for you

JOHN DREW: AT THE BACK OF THE MARCH AGAINST THE WAR

Where railway lines come criss-crossing in from all over England,
A great concatenation of them, at Euston and St Pancras and King’s Cross,
Bringing in all of the North, that’s where the march began, that’s where.

All of the North it did seem as we assembled towards Gower Street.
There were banners and badges and flags and lots of laughter.
There was Hebden Bridge (must have been poet Don Atkinson, Linda said later),
There was Sheffield and (watch it, Mister Would-Be-Churchill Blair) Sedgefield.
People had left Scarborough at five o’clock in the morning
And were Ł600 short of funds to pay for it. Their motto: Make Tea, not War.
There were old people and young people, men and women and children.
There were lots of printed banners and badges and whistles being sold
But lots also of home-made placards and home-made woolly hats.
One badge said: Bush and Blair, More Own Goals than Sunderland
(Three in seven minutes the previous week). That flushed out the Newcastle fans.
We were due to march to Hyde Park to hear some speeches
But we couldn’t begin to start, every street feeding into Gower was jam-packed,
Youngsters climbed on to bus shelters, shimmied up traffic lights to look ahead.

We just couldn’t move. Another march was coming from the Thames
And like the Thames, it carried a massive current,
Coming from the furthest shires, coming from the towns,
Tributaries, it seemed, from every hamlet,
They say a million but most came one by one, like Bill and I,
And made up more than a million, I’d reckon, because we couldn’t move
For a long time and when we did we shuffled rather than marched
Down a street where Regency terraces resisted regime change.

People sat in their open windows, cold as the day was,
And cheered and played music. Not a single person barracked. It was awesome.
Bill and I had made a decision to march and all these people had joined us.
So much so that we kept getting stuck in the cold. Bill was stiff for days.
Actresses on Shaftesbury Avenue leaned out of the windows of their dressing rooms,
Ignoring the bitter wind, and waved and waved and waved.
It was like a Victory Parade, this one to end a war before it began.
There was an Iraqi family on the pavement with little home-made notices
Saying how much they hated their leader but how they didn’t want their country
Bombed and people killed and how grateful they were for our support.
They must have come out thinking to be there an hour or so, but the crowd
Went on and on all afternoon stretching out into the evening.
We saw men in Muslim dress, we heard French spoken, we jigged to a Brixton band.
Some way down Shaftesbury Avenue, those who’d started from Yorkshire
Had to decide whether to head on to Hyde Park or to start for home;
They had a last train to catch or a chartered bus was leaving.
The green banner of the Greens from York remained. All day long
It had either brushed the tops of our heads or dipped somewhere in front of us.

There were lots of policemen, lots and lots of policemen, mostly looking sheepish,
Because how would you like to be a policeman standing on the sidelines
With the thought you might have to take in a million people
And even then be left with perhaps another million on your hands?
Come on, this wasn’t just Piccadilly after a Cup Final.
But the police didn’t have to worry,
It was a peaceable march, a march which spoke for Peace in the Middle East
And, in spite of the tanks set up ominously around Heathrow,
Spoke of peace in the middle of London. At times it was sheer fantasy:
Fortnum and Masons against the War. The Ritz says Not in My Name.

If our march was like a railway, the lines all coming in at rush-hour
And nobody able to move, the other march was more like a river
(As we imagined it) coming up from the Thames, flowing along Whitehall
And up Saint James’s and when it grew dark backing up along Piccadilly
Even as the main current still kept flowing on down. Silent, eddying, dark.
And it could have been flowing down Edgware Road also, and the King’s Road,
So many were there it could have filled every fabled street in London.
And this Thames was all the people of England, and others too, and others too,
And it flowed all afternoon and never ebbed
And many of us never got to Hyde Park in time to hear the speeches
But never mind that, that wasn’t the point any more,
The point had been made whatever the speakers might say.

And what was the point? What did the march achieve?
I remember Shanghai in 1989. The Shanghai Symphony Orchestra
Played Beethoven’s Ninth and the Internationale
And little groups of students set out from this side street and that side street
Waving red flags and yellow flags and flags of every colour
And by the time they reached Communist Party Headquarters on the Bund
There were a million marching that had begun in twos and threes
Just like Bill and I. And what good did that do?

That is to miss the point. To ask the wrong question.
The moment of pure freedom is when the people march,
When they put aside whatever they have to do that day
And take back their own streets. That is an end in itself.
Ask the actresses in the theatres on Shaftesbury Avenue.
Ask the Iraqi family who stood on the sidewalk there
Growing taller and broader with each succeeding minute.
Nothing will ever be quite the same again. That is the point.

What effect will the march have on real political life?
It was real political life that the people made into a march.
There is always only the present and what we are able to make of it.
The march was composed of a myriad of desires, of infinite possibilities.
It was its own realization. Why ask what will happen next?
Would you ask the living Thames why it is it is flowing?
And whether or not tomorrow it will rise and flood the world?

Nemulasch meghívó

foto: Bodó Balázs

Nemulasch
- képi visszhang parti -
Parti Nagy Lajos
szava-járóval

2003. március 22.
21 órától hajnalig
Merlin Színház

Az 1949-ben államosított Japán kávéház helyén, a mai írók Boltjában kapható egy kazetta. Kis brutáliák a címe. Az utóbbi idöben hol épp van belöle, hol kísértetiesen elfogy. Aztán újra hoznak belöle, ki tudja még meddig. A fáradtrózsaszín kazetta ujdonsült tulajdonosai a boltból kilépve alig várják, hogy az első szembejövö magnóba behelyezhessék, vagy figyelmesen értetlen ismeröseiknek ajándékozzák, hogy azokhoz is eljuthasson végre, hogy ki az a Dodi és mért pont neszkáfésvér, meg hát a Fröcskös - bár ezúttal zene nélkül.

Ezúttal zene nélkül, hiszen a zenés verzió 2002 nyara során született, amikor a Tilos rádió Telibeviszonzott vágyakozás című műsorában adásba került az 1994-es hangfelvétel, melyen Parti Nagy Lajos olvas fel novelláiból. A kazetta egyébként a „Vox Libris” sorozat része, melyet Magos György – aki jelenleg a Digitális Irodalmi Akadémia felelős vezetőjeként közvetíti hozzánk a kortárs irodalmat - válogatott és rendezett még a Magyar Rádiós író-bojkott idején. Ö volt egyike azoknak, akik fontosnak tartották, hogy a megszorítások ellenére is eljuthasson hozzánk az írók élő szava. És lám: a Kis brutáliák a megjelenés után így 8-9 évvel a Bëlga együttes kiadatlan és már kiadott csemegéivel felváltva pörög a Tilos belső stúdiójában, újabbnál újabb hitetlen fülpárra találva.

Innen jött az ötlet, hogy a Tilosos csapat felkeresse a nyelvi leleményéről elhíresült költőt, és a Papa ante portas szervezésében a Merlinben indult zenés költészeti estsorozat keretében közösen szemelvényeket jelenítsenek meg köteteiből. Az est folyamán megelevenednek a kegyelmes húsipari tájak, szép teremtések, konyhalányok, a szabad vizek, s bekalandozza a lélek a SZOT-üdülöket Hawaiitól Edericsig. Az előadás után az étteremben az audio-vizuális brigád (Lee’n’Gum, Haze, Badihali és Sanyi valamint a Kiégő Izzók, Lee Unflyable és Iris Lemonade) hajnalig segíti az emésztést.

Parti Nagy multimédiás estje egyfajta modernkori terápiát ígér, ahogy Határ Győző a Szabad Európa Rádióban elhangzott esszéjében fogalmazott: azon felül, hogy Parti Nagy Lajos par excellence költö, ezenfelül lényegbevágóan más is: éspedig: klinikus gyakorlóorvos is, pszichiáter a költészetben és minden egyes versoldala: klinikai eset, minden ál-lábjegyzete: esettanulmány. Költö pszichiáterünk nekiesik a tizenkét agyalapi idegpárnak, kutaszaival széthajtogatja az agyállomány mélytelevényeit és fineszesen felkutatva az alvásközpontot, körülnéz az álompókhálók világán és megpróbálja kideríteni, miféle szavakkal (torzalakzatokkal), miféle szintaxissal (mondat-ellentannal) dolgozik az álom, ha szövegszövö osztovátáján ráigazítja a nyelvet és álomszöveget sző.
Kovács Kinga

Tilos Szilveszter@Kultiplex 2003.01.01 - Playlist

Elkészült végre ez a playlist is.

Salsoul Orchestra – It’s Nasty
Vincent Montana jr. – Do It Anyway You Wanna
People’s Choice – Do It Anyway You Wanna
Amadeo – (I Can Get No) Satisfaction
Patrick Cowley – Get A Little Love
Tamiko Jones – Can’t Live Without Your Love
Donna Summer – We Can Make It
Donna Summer – I Feel Love
Divine – Walk Like A Man (Extended Mix)
Soft Cell – Memorabilia
Soft Cell – Sex Dwarf
Malcolm McLaren – Buffalo Girls

A mix letölthetö innen is

Malter playlistek

2003. március 7-i malter playlist:

Breitner János és a Magyar Rádió Tánczenekara – Húsz tonna
Herbie Man – Rivers of Babylon
I-Roy – Jordan River
Meat Beat Manifesto – Radio Babylon
Coretta Scott King – The March on Washington
August 28, 1963 ‘I have a Dream’
Dubonics – Touching Cloth
Dexter Wamsel – A Prophet Named D.G.
Chaos Inc. – Daktari Doh Ah
Errol Walker – Better Future
Lee ‘Scratch’ Perry feat Negro Prison Camp Song –
We Need Another Witness – recorded in February
1951 at Ramsey and Retrieve State Farms, Texas
Mysterium feat. Ursula Rucker – Lonely Can be Sweet
(Scuba remix)
Mother of Pearl – Warm Weather
The Persuasions – People Get Ready
Prince Far-I – Ten Commandments
Superstars of Rock – Orange Sunshine (Holy Trinity remix)
Vikter Duplaix – Manhood
Horace Silver – Jody Grid
The Black Notes – African Style
The Persuasions – The Temps Jam
Don’t Look Back/Runaway Child Running Wild/
Cloud Nine

2003. március 14-i müsorban elhangzott dalok listája:

Edwin Starr – War
Tomorrow’s Children – War
Frankie Goes To Hollywood – War (Hide yourself)
Frankie Goes To Hollywood – Two Tribes (Lovers and Haters)
Frankie Goes To Hollywood – Two Tribes (Carnage)
Frankie Goes To Hollywood – Two Tribes (Annihilation)
Gil-Scott Heron – Re-Ron
Crossover – Phostographt (Tiga’s Revenge)
Deee-Lite – Pussycat Meow
Tiga & Zyntherius – Sunglasses at Night (Naughty´s 42dafloor remix)
Taco – Singin’ in the Rain
Lou and the Hollywood Bananas – Kingston, Kingston
Grace Jones – Private Life
???? – ????
Prince – Kiss (Extended mix)

A müsorral kapcsolatos véleményeket öntsétek bele a

malteres vödörbe