Lírai belsőmonológ

Egy ember – két lélek – egy belehalás?
Két ember – egy lélek – két tragédia?
Ez egy szerelem? Ez mindössze egyetlen szerelem?

Részlet:
A nedves betonon megtapadtak
a barna tintával felírt szavak
– mindig hajlottál a nosztalgiára -,
majd galacsinná tapossák őket
a járókelők, de ne félj, ujjaim
megtartanak, ahogy öngyilkos
keze kulcsolja kétségbeesetten
az ütőérre szorított penge markolatát.

„Az androgün szó eredeti jelentése kétnemű. Az ókori mítosz szerint az ember eredetileg egynemű volt, ereje hatalmas volt, gondolkodása pedig nagyratörő, az istenek azonban nem nézték jó szemmel a tetteit, ezért úgy döntöttek, hogy kettévágják az egynemű lényeket. Így lett férfi és nő, akik egész életükben a másik felüket keresik a világban. A divatvilág szótárában már nyoma sincs az ókori romantikus mítosznak, az androgün kifejezés a betegesen vékony, nőies idomok nélküli nőt jelenti, vagy éppen fordítva, olyan férfit takar, akinél a tipikusan férfias vonások csak nyomokban lelhetőek fel”

Tehát erről volna szó? Two in one?
Ez az egyetlen magyarázat egy kétes szerelemre?

Részlet:
Cigarettát sodortál, és én
azt képzeltem, engem akarnál
kifacsarni így, ahogy a papírból
csontos ujjaidra, körmödről az
erezett, kopott fára kipergő dohányt.

Előadja: Menszátor Héresz Attila, közreműködik: Sediánszky Nóra

A felolvasószínház előtt és után beszélgetés az alkotókkal és közreműködőkkel.

Vendégek: Menszátor Héresz Attila, Sediánszky Nóra, Csikós Attila
Műsorvezető: Miklós Melánia
Dj:Voison