2006. 07. 25. - Zsámbéki Színházi Bázis és D.J.
Műsorvezetők: Pap Gábor, Kudella Magdi
Vendég: Mátyás Irén, Simon Balázs
Vendégeink voltak Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis alapító igazgatója, és
Simon Balázs rendező. Velük beszélgettünk a zsámbéki nyári színházi programokról, a Rakétabázisról mint színházi térről, műsorról és egy tavalyi-idei hírhedt-híres előadásról, a D. J. avagy az istentagadó büntetése c. Mozart-adaptációról, melyet Simon Balázs rendezett, és Paizs Miki írt hozzá szöveget.
ÍNYENCEKNEK VALÓ KÜLÖNLEGESSÉG?
A nyári színházi programokkal kapcsolatban többen is felvetették: egyre több az ínyenceknek való különlegesség. Konkrétan…
Zappe László: Képtelen küldetés
Népszabadság • 2006. július 10.
Mission impossible - Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis
„Nyáron (…) a színházi paletta szélsőségei jelennek meg. Egyfelől a legorcátlanabb szórakoztatóipar, másfelől az ínyenceknek való különlegességek. Többnyire mindenki tudja, hová megy. A Zsámbék-közeli dombtetőn, az egykori rakétabázison természetesen mindenki az utóbbira számít.”
MGP: Hamlet itt, Hamlet ott, Hamlet mindenütt
„Ugorkaszezonban, régi nyarakon hacccacáré meg bumsztadré-bumsztadra volt műsoron, valamint az Egy dúc, meg egy dúc, az párduc… Fordult a világ. Ma inkább évad közben nyálasodik a műsor. Nyaranta komoly dolgokat árulnak a szabadtereken. A modern darabok közül legsűrűbben a Hamletet újítják föl. Legföllebb mellé a Godot-ra várva című bölcseleti bohózatot. Nyári néző Shakespeare-ből kollokválhat Gyulán, meg Zsámbékon.”
ZSÁMBÉKRÓL
1983-ban kezdődött Zsámbékon a Zsámbéki Szombatok egész nyáron át zajló eseménysorozata. Sajátos épületeivel, tereivel hívta föl a figyelmet magára a település, ami színházi szempontból egyáltalán nem elhanyagolható. Manapság a legkiemeltebb színházi tér a régi katonai rakétabázis, amely most kulturális bázissá alakult, így lett a neve is Zsámbéki Színházi Bázis. Hétvégenként tehát érdemes ellátogatni ide (műsor: www.zsambekiraketabazis.hu).
D. J. – AVAGY AZ ISTENTAGADÓ BÜNTETÉSE
„Könnyed dráma” két felvonásban Mozart és Da Ponte operája nyomán, talán szellemében
Mozart tudta, mekkora hatalma van az elsöprő színpadi eseményeknek az emberi szív, lélek és elme felett. Biztos vagyok abban, hogy széles közönségsikerre szánta műveit, népszerű, és nem aulikus formában élő zenés színházat írt. Da Ponte olyan előadást képzelt el, melyben akció, buffo, erotikus-pikáns, mesei-misztikus, lírai jelenetek váltakoznak gyors egymásutánban; nem riadt meg a kegyetlenségtől és a groteszktől sem és nagyon ismerte az életet. Az opera akkor is az volt már, mint ami ma még inkább: költséges, „állami” szórakozási forma – ez egészen biztosan zavarta őket.
Megpróbáljuk mind szövegében, mind zenei világában továbbdolgozni Mozart és Da Ponte remekművét, a Don Giovannit, vállalva akár annak a felelősségét is, hogy a mű eddig ismeretes formájában eltűnik. Közelítésünk tehát nem operai, inkább zenés színházi: recitativo helyett prózai jelenetek, gyakori melodráma – elsősorban dráma! Talán születik egy új mű, amely igaz, csak emlékeztet az eredetire, viszont jelen idejű hatásában mégis sokat tudhat. Legyen, ez az ára annak, hogy megismertessük a közönséggel Mozart művét.